Irodalmi Szemle, 1993

1993/2 - Dr. KISS LÁSZLÓ: Egy olvasókönyv pontatlanságairól

Egy olvasókönyv pontatlanságairól

az öröklésre jogosultak közül a korban legidősebb örökölt. Ő lett a birtok szeniorja, s nem "szeniorátusa", mint ahogy azt tévesen a Csáky-könyv kétszer is szerepelteti a 63. oldalon. Helyenként a jegyzet hiánya mérsékelhető lett volna akár egy kis "bőbeszédűséggel" is. Nem biztos ugyanis, hogy a szlovákiai olvasónak a "Tildy Zoltán egykori elnök"(30. o.) szűkszavú megfogalmazás elegendő információt jelent. (Tildy 1946 és 1948 között Magyarország köztársasági elnöke volt.)

A források pontos vonatkoztatása hiányzik, ezért nehezen ítélhető meg, kúiek a rovására írható néhány bosszantó tárgyi tévedés. Litkével kapcsolatbari megtudjuk, hogy a falu hosszú időn át Koháry Ferenc füleki uradalmához tartozott. Csáky szövege szerűit 1725-ben "ispotály" is épült itt a "herceg" jóvoltából. Mivel Koháry Ferenc 1767-ben született, 1725-ben aligha építtethetett ispotályt. Sántít a hercegi cím is, hiszen azt csak 1815-ben nyerte el a Koháry család. Litkén kívül — állítja Csáky — Füleken is építkezett Koháry Ferenc 1725-ben, ill. 1727- ben. Természetesen ez esetben sem Koháry Ferencről van szó, aki — lásd fentebb

— egy emberöltővel később született, hanem Koháry István grófról. Illett volna pár szóval arra is utalni, milyen családi kapcsolatok révén lesz a Koháry-bir- tokból Coburg-uradalom.

A "kastélyos falu", Bercel templomát 1747-ben építtető Migazzi sosem volt "esztergomi bíboros"! Ez a melléfogás annál is bosszantóbb, mivel 5 oldallal hátrább azt olvashatjuk, hogy Migazzi váci püspökként ajándékoz el egy festményt 1778-ban (259. o.). Az egyháztörténet nem tud olyan esetről, hogy valakit bíborosi funkciójából püspökké degradáltak volna — ahogy ezt az idézett két szöveg sugallja. A valóságbari Migazzi Kristóf előbb váci püspök volt, majd 1761-ben bécsi hercegérsek és bíboros lett, de a váci püspökki címet 1785-ig megtartotta.

A könyv bő teret szentel a Nógrádbóí származó, Nógrádhoz kötődő irodalmárok emlékhelyemek, családi vonatkozásaűiak. Mikszáthhoz és Madáchhoz, irodalmunk e két óriásához fűződő minden adalék közérdeklődésre tarthat számot, s ezért ezen adatok hitelességére, pontosságára különösen nagy súlyt kellett volna helyeziii. Csáky a forrás feltüntetése nélkül közöl egy adatot, mely szerűit nagy drámaírónk édesapja, id. Madách Imre "1806-ban töhbedmagával ellenállást szervezett a napóleoni háborúba átvonuló orosz csapatokkal szemben "(109. o.). Sajnos, e mondat a tévedések tömkelegét tartalmazza! A Kutuzov vezette orosz sereg 1805 és 1806 fordulóján vonult át a mai Szlovákia területén, de nem a háborúba, hanem a háborúból jövet, miután Ferenc osztrák császár szövetségeseként 1805. december 2-án Austerlitznél (ma Slavkov, Bríűui közelében) vereséget szenvedett Napóleontól. A felvidéki megyék, így Nógrád is barátként fogadták királyuk szövetségesét, s az idősebb Madách nem ellenállást, hanem az orosz seregek zökkenőmentes átvonulását szervezte. Kutuzov 1805. december 27-én Losoncon kelt levelében mondott köszönetét Nógrád rendjeinek az átvonulásban nyújtott segítségért — a levél szövege magyarul a bécsi Magyar Kurir 1806. évi 8. számának 110—111. o. olvasható.

Bizonytalanságban marad az irodalomtörténetben kevésbé járatos olvasó Balassi Bálint múzsáját illetően is: Anna ugyanis a 80. oldalon mint Losonczy István fiúsított lánya, a 93-on műit Forgách Zsigmond felesége a 216-on pedig mint megözvegyült Lingnád Kristófné kerül bemutatásra. Egy rövid jegyzet elárulhatná, hogy