Irodalmi Szemle, 1993
1993/2 - Dr. KISS LÁSZLÓ: Egy olvasókönyv pontatlanságairól
Dr. KISS LÁSZLÓ Losonczy Anna előbb Ungnád felesége volt, majd félje halála után, 1589-ben újra féijhez ment Forgách Zsigmondhoz. A kötet tipográfiai szempontból sem kifogástalan. Zavaróan hat a személynevek csupa nagybetűvel való szedése, különösen ha a nevet római szám előzi meg (I. ALBERT, IV. BÉLA). Ráadásul nagyfokú következetlenség figyelhető meg: ugyanazon név egyszer kisbetűvel {gróf Forgách Zsigmondné Pálffy Kata, 100. o.) máshelyütt csupa nagybetűvel szerepel (128. o.). Természetesen nem arról a Forgách Zsigmondiból van szó, aki Losonczy Annát vette feleségül — ez azonban a szövegből közvetlenül nem derül ki, sőt a Személynévmutató is csak egy Forgách Zsigmondot jelez. A csupa nagybetűs változat talán mdokolt a Nógrádhoz kötődő személyeknél, ám nehezen magyarázható Mária Terézia és II. József nevének ilyen formájú kiemelése, amikor ugyanazon az oldalon a Nógrádhoz szorosan kapcsolódó, a gácsi posztógyárat megalapító Forgách János neve nem érdemelte ki a csupa nagybetűt (95. o.). Fokozza e tipográfiai zűrzavart az a tény, hogy nemcsak személynevek, hanem épületek, gyárak, templomok megnevezése is csupa nagybetűvel szerepel. Az alcím ugyan olvasókönyvet hirdet, ám bizonyos, hogy az ilyen típusú könyvet az ember nem folyamatosan, regényként olvassa, hanem az aktuális érdeklődésének megfelelően egy-egy várost, tájrészt bemutató fejezetet futja át. Ezért dicséretes dolog, hogy a könyvhöz Személynév- és Helységnévmutató is készült. Megbízhatóságuk s hasznosságuk már kevésbé érdemel dicséretet: olykor-olykor két azonos nevű személy egy tételként szerepel (Forgách Zsigmomi), máskor egy s ugyanazon személyre kétszer történik utalás (Srétcr János és ifj.Srétcr János). A Helységnévmutatóból is kifelejtődött egy-két név (Ság, Bagonya, Sósár gyógyforrás). Ajánlatos lett volna a többször szereplő nevek utalásában tipográfiailag kiemelni azt az oldalt, ahol a név viselőjéről az alapvető információk megtalálhatók. Például a Mocsáry Antal neve után következő 48 utalásból az olvasó nehezen hámozza ki, hogy a 218—220. oldalakon találja meg Nógrád első monográfusának biográfiai adatait, míg a többi utalás elsősorban a monográfiájának adataira vonatkozik. E rövid áttekmtéssel nem a szerző érdemeit kívántam csökkenteni, sem a könyv leendő olvasómak kedvét szegni nem volt célom. Csupán arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy a nagyközönség számára készülő "olvasókönyvek" esetében is elsőrendű követelmény a történelmi hitelesség és az adatok pontosságára való törekvés. Mind szépíró, mind az ismeretterjesztő számára kötelező a Kosztolányi Dezső által megfogalmazott szabály: “Az olvasót egy másodperc ezredrészéig sem szabad bizonytalanságban tartanunk". Csak így teljesülhet hiánytalanul a szerző azon óhaja, hogy könyve segédeszköz legyen a történelmi Nógrád művelődés- történeti hagyományairól alkotott képünk hiánymentessé válásában.
