Irodalmi Szemle, 1993

1993/2 - INTERJÚ BEKE GYÖRGGYEL: „Zárkózzon föl a nyugati kultúra hozzánk!”

"Zárkózzon föl a nyugati kultúra hozzánk!"

neki, bizonyos tekintélyt biztosított, nem lehetett vele akármit tenni, nem lehetett nyomban a kommunista Groza-kormányt rákényszeríteni. Ezért az oroszok manőverhez folyamodnak: azon a jogcímen, hogy Maniu-gárdisták magyarokat gyilkoltak le Szárazajtán, Csíkszentdomokoson, Egeresen, Gyantán és másutt, kiparancsolták a román csapatokat és a román közigazgatást Eszak-Erdélyből. Megjegyezném, hogy Észak-Moldvába sem engedték vissza a román királyi köz- igazgatást. E két területen helyi hatalmi szerveket hoztak létre. Egyféle népi "önkormányzat" volt ez. A helyi kommunista párt vezette, az rögtön megszerveződött, megyénként egy szovjet tiszt volt a szuverenitás, de a kommimista pártot azért gyakorlatilag Bukarestből irányították. Csak éppen a királyi köz- igazgatást és a polgári pártokat nem engedték vissza.

A népi közigazgatásban édesapám előbb főszolgabíró Uzonban, a faluban, majd megyei főjegyző. Külön érdekes világ ez. Külön hadserege volt, népőrség, amely a honvédség egyenruháját viselte, a sapkarózsája viszont piros, helyi parancsnokok voltak, népi rendőrség, miegyéb... De végső soron játék volt az egész. A szovjet hatalmi érdekek játéka, de ekkor még nem láttuk. Mi műidezeken naivan a nép szolgálatát és a nép boldogítását láttuk. Amikor 1945 márciusában közigazgatásilag is Romániához csatolták Észak-Erdélyt, a Székelyföldön még évekig fennmaradt az autonómia egy-két nyoma. A népőröket beleolvasztották a csendőrségbe, rendőrségbe, édesapám egy-másfél évig még a helyén maradt. Magyar fő- és alispánt neveztek ki, magyar iskoláűik voltak. Egy darabig még a pengő is merít. Édesapám nyugdíjba vonult, hazakerült Uzonba.

Bár háborút értél, szép, nyugodt gyerekkorod lehetett.

• Nekem viszonylag nyugodt gyerekkorom volt. Mindig magyar iskolába jártam. Az uzoni magyar református elemi iskolába, bár én katolikus vagyok. Édesapámtól örököltem a vallást. Édesanyám református volt. Három első unokatestvérem református lelkész. Kevés gyerek tanult a mi iskolánkban. Mert a falu magyar gyerekeit különféle csalétekkel átvitték a román elemibe. Szüleik adókedvezményt kaptak. Ha nem ment át, adóval sújtották. Ha sokgyerekes volt és áttért görögkeletinek, nyugdíjat adtak neki. Ezer módja volt a csábításnak. A statisztika szerűit volt vagy két-háromszáz román gyermek Uzonban, egy szót seni tudtak románul, nem voltak románok se hitükben, se meggyőződésükben, semmiben, hanem érdekből mentek át románnak.

Múltkoriban a református lelkésznél átnéztem a negyvenes őszi áttéréseket, és megdöbbentem, hogy milyen sok rendes, becsületes barátom szülei voltak ortodoxok. Olyan volt ez, műit a reszlovakizálás nálatok a második világháború után. Mind érdekből tértek át.

Én 38-ban kerültem be a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégiumba. Híres-nevezetes kollégium, ott is végeztem 1946-ban. Bentlakó voltam nyolc éven át. Ez a kollégium, amelyik, mondjuk, az enyedihez, kolozsvárihoz vagy akár a Csíkszeredáihoz vagy a kézdivásárhelyihez képest fiatal, mert csak a múlt század közepén alapították, először négyosztályos, majd a század vége felé nyolc osztályos, követte a nagy kollégiumok, a nagy testvérintézetek hagyományait. A középkori latinos diákélet hagyományai szerűit éltünk, la tűi nevű