Irodalmi Szemle, 1993
1993/2 - INTERJÚ BEKE GYÖRGGYEL: „Zárkózzon föl a nyugati kultúra hozzánk!”
"Zárkózzon föl a nyugati kultúra hozzánk!" Kérdez: Varga Imre Mielőtt idejöttem volna, újraolvastam néhány írást tőled és rólad. Tudom, hogy 1927 augusztusában születtél a székelyföldi Uzonban. Mível foglalkoztak a szüleid? Milyen örökség maradt rád a családi házból? • Székely faluban születtem, ahogy ez a lexikonokban is áll. Két helyről kerültek oda a szüleim. Édesanyám eredetileg uzoni volt, az édesapja községi jegyző a faluban. Rápolti Mózes, bibliás nevű székely. Édesapám Dálnokon, Dózsa falujában született. Édesapja, aki gazdálkodó ember volt, tönkrement. S így került el nagyapám egy Barátos nevű helységbe, vasúti bakternek. Édesapám egyházi segítséggel tanult végig, és egyetemet is így végzett. Majd az első világháború előtti években bekerült egy grófi családhoz nevelőnek — Magyar- csesztvére, a Mikes grófokhoz. S a tizennyolcas évig élt ott. Szerencséje volt, megúszta a háborút. Matematikából és jogból diplomát szerzett a kolozsvári egyetemen, s mivel a gróf fiának, aki béna volt, állandó tanár kellett, s úgy látszik, édesapám jól végezte ezt a munkát, a grófnak megvolt a lehetősége, hogy fölmentesse. Ilyen módon közel harmincévesként megúszta az első világháborút. O mesélte nekem, hogy korosztályát többségében lekaszálta a háború. Tizennyolc után tisztviselő lett, így került Uzonba. Ebben a tisztségben dolgozott 1930-ig, amikor kitették az állásából, mert nem volt hajlandó áttérni görögkeletinek. A görögkeleti vallásra való áttérés egyben nemzeti renegátságot is jelentett volna. Tehát édesapám kikerült az állásából, és szövetkezeti könyvelő, majd szeszgyári tisztviselő volt egy ideig. Ilyen egzisztenciák voltak akkor Romániában a kisebbségi életben. Valamennyi földünk is volt, mert édesanyám rokonsága Pestre került ki még a század elején. Földjüket el akarták venni a románok, s el is veszik, ha édesapám nem vásárolja meg pro forma. Nem volt az olyan nagyon sok. Nyolc hektár. De ebből a végén kulákság lett. Földjeit ugyanis kiadta bérbe. Fiatal korában gazdálkodott, de korosabban már nem egyszerű dolog fölszerelni egy gazdaságot. így jött el 1940, amikor édesapám már ötvenöt éves, a magyarok bevonulnak Észak-Erdélybe. Előbb községi segédjegyző, majd jegyző és árvaszéki ülnök is volt. Ami akkoriban társadalmi rangot jelentett. így érkezett el 1944, az oroszok bejövetele. Uzontól csak Dálnokig menekültünk, mert a szülőfalum frontvonalba került, két tűz közé. Pont a bécsi döntés határán éltünk. Elmentünk egy kicsit följebb, a hegyek közé. Később visszajöttünk. Kevés magyar tisztviselő maradt akkor Háromszéken. A román hatóságok bevonultak szeptemberben, de november 15-én kiparancsolták őket. Ez egy külön történelmi fejezet. Megpróbálom föltárni dokumentumokkal, aztán majd regényben is meg akarom írni. A szovjetek manővereztek, most már világosan látszik, azzal a céllal, hogy kommunista kormányt hozzanak létre Romániában. Tudniillik a román király kiugrott, ez egyben menlevelet adott INTERJÚ BEKE GYÖRGGYEL
