Irodalmi Szemle, 1993
1993/2 - OZSVALD ÁRPÁD: Gondolatjelek
Gondolatjelek üveghangja csendüll, kristálypoharak zenéje, klarinét, üstdob, ugrál a vonó, a vezénylő kéz magasba lendül, felbúg a cselló hangja, a teremtés bevégeztetett — valami nagy-nagy megkönnyebbülés száll a telkekre és a tájra. Gondolatjelek Mikor már megismerted a világot, minden oly egyszerűnek látszik, mikor még fiatal vagy, állandóan lázban égsz, félsz, hogy lekésel valamiről, pedig semmiről se késel le, a világ kitárja ablakait, a tudós súlyos kapuját — és türelmesen vár rád a bölcs halál. II. Valami fájdalmas sóhaj hallatszik a föld alól. Árva lelkek sírdogálnak... Valakik a fejük felett tépik a gyökeret, s most itt állnak, mint kibontott, régi sírhalom, üresen, meztelenül — és gyökértelenül.
/
