Irodalmi Szemle, 1993
1993/12 - KÖBÖLKÚTI JÓZSEF: A Magyar Újság szerepe a két világháború közti magyar újságírásban (1933 - 1938)
Köbölkút! József nek -— az öncélúan űzött sérelmi politika felelt meg legjobban. Az ellenzéki párt törvényhozói jól tudták, hogy a csehszlovák kormány már negativizmusuk és irredentizmusuk miatt sem veszi figyelembe követeléseiket, de a magyarság egyedül hivatott jogvédőinek szerepét tovább játszották, s a kisebbségi tömegeket megtévesztő politikai karakánságot mindvégig tetszelegve gyakorolták ’’ A Magyar Újság szerkesztői folyton ostorozzák az ellenzékiség zsákutcába jutott sérelempolitikáját, s bűnükül róják fel, hogy éppen ezek az áldatlan huzavonák gátolják a kisebbségi fiatalság előtt a közpályák megnyitását, az állampolgársági jog és a nyugdíjrendezés ügyét, valamint az iskolaügy megoldásra váró sarkalatos problémáit. „Az a politikai, az a vezéri garnitúra, amely eddig a maga súlyosan korlátozott vonalán úgy-ahogy vitte a kisebbségi mozgalmat és az igazi kisebbségi munka szurrogátumaival úgy-ahogy tartani tudta a kádereket, elfáradt, és teljes passzivitásba hanyatlott. ”7 Az újság hasábjain mindenekelőtt az országos Keresztényszocialista Pártot támadják, amely vakon szolgálja a már említett Horthy-féle irredenta politikát. A szűkebb vezéri garnitúrája mindvégig fenntartja ellenzéki álláspontját, „mert csak ily módon véli elérhetőnek az itt élő nemzeti kisebbségek jogainak teljességét és ezzel létfeltételeinek megteremtését ”.8 Szüllő bizarr mentalitása olyan mély gyökeret ver a kisebbség vezető egyéniségeiben, hogy Szent-Ivány József reálpolitikai elképzeléseit egyesült erővel megfojtják. Pedig éppen ez a Szüllő vezette, legnagyobb erőket tömörítő párt lett volna hivatott arra, hogy a kisebbséget megmentse az elszigetelődéstől. Nacionalista frázisaik azonban többet ártanak, mint használnak. Az idősebb generációk elveszítették a valósággal minden kapcsolatukat, ám pozíciójukhoz makacsul ragaszkodnak. A fiatalságot kirekesztik gyűléseikről s ellenlépésekre kényszerítik, s azok a továbbiakban összejöveteleiket már maguk szervezik. A Reggel romjain létrejövő napilap (hétfő kivételével naponta megjelenik) a barna rémuralom színre lépésével jelenik meg a porondon (első száma 1933, április 16-ről datálódik). Dzurányi és Győry kezdettől fogva tudatában van, hogy a zűrzavaros, mindinkább a fasiszta ideológia hatalmába kerülő világban immár csak a csehszlovák demokrácia vállalható alternatíva, s talán az egyetlen támasz is, hiszen a gombosi politika is végzetes útra lép. Az újság valójában nem az agrárérdekeket védi, hanem az antifasiszta és antihit- lerista felvilágosodás szolgálatában áll. Nem a koalíciós pártokat kívánják szolgálni, hanem az antifasiszta eszme népszerűsítését tartják fontosnak, hiszen a köztársaságot fenyegető veszedelem egyúttal a magyarság fennmaradását is veszélyezteti: „Egymás mellé húzódni, a kelet-európai egymásrautaltság és szolidaritás kötelékeit megerősíteni, a fenyegetett népek, államok és nemzetek életösztönét felkelteni a ránk nehezedő zord időben ” — írja erről a törekvésükről később Peéry Rezső.
