Irodalmi Szemle, 1993
1993/12 - KÖBÖLKÚTI JÓZSEF: A Magyar Újság szerepe a két világháború közti magyar újságírásban (1933 - 1938)
A Magyar Újság szerepe.. A Magyar Újság irányvonalát tapogatva felfigyelhetünk azokra a célkitűzésekre, amelyek az indulás idején az Egyenesben című vezércikkben foglaltatnak (a cikk valószínűleg Dzurányi tollából származik): „Nekivágunk a problémáknak: a több magyar iskola és több magyar kultúra kérdéskomplexumának, az állampolgársági kérdés, az adófront, a kisebbségi magyar alkotóművészet és irodalom, a Szlovenszkó és a történelmi országok közti diszparitás megszüntetése, a gazdasági boldogulás, a nyugdíjasok és a magyar ifjúság, a magyar jövő problémaerdejének. ” A főszerkesztő meglátásai szerint a többség úgy képzeli el a konszolidációt és a kisebbségek pacifikálását, hogy a magyarság adja fel nemzeti egységét. Ezt a gondolatfelvetést valószínűleg a kisebbségi pártok torzsalkodása és széthúzása is táplálja. A hivatlos közélet ugyanis csak a szervilis kisebbségi politikusokat tűri meg, azokat, akik hallgatólagos, szenvtelen cinizmussal egyetértenek az uralkodó elvekkel, s cserébe a „jó hazafi” kitüntető címet kapják. „Akik a magyarság sorsáról a pártpolitika egyedül üdvözítő voltával szemben önállóan eszmélni, gondolkodni mer, az gyanús; aki bírálni, az egységbontó, defetista; aki pedig felelős, jó .» 4 magyar lelkiismerettel cselekedni, az áruló." A cseh polgári demokrácia utópisztikus vízióján kívül a kisebbségi magyarság uralkodó köreiben nem látnak más alternatívát. A szovjet példából például a sztálini korszak diktatórikus-diszkriminációs intézkedései tartják távol a kisebbségi magyar értelmiséget. Ekkor kezdi lassan-lassan eltakarni a forradalmi vívmányokat a „vezér”, a generalisszimusz csillaga. Legfeljebb a Szovjetunió gigászi katonai ereje gyakorolhat hatást, de mivel a Magyar Újság nem tartozik a baloldali-szocialista beállítottságú lapok közé, a szerkesztők ennek a gondolatnak is kevés figyelmet szentelnek. A kisebbségi politika passzív rezisztenciáját is legfőképpen Dzurányi bírálja vezércikkeiben. Megállapítja, hogy az államfordulatot követően a nemzeti romantika blokkolja a nemzetiségi kibontakozási törekvéseket; a csehekkel való tárgyalás lehetőségét a „rezisztensek” ugyanis azért zárják ki, mert náluk, úgymond, a magyarok sohasem találhatnak megértésre, a szlovákoktól viszont bizonyos fajta kölcsönös bizalmatlanság különíti el őket. A szudétanémetekkel való barátságnak, akikkel semmiféle érzelmi viszonyban nem állnak, az az eredménye, „hogy a komoly német elemek elkanyarodnak a negatív ellenzékiség vonaláról, és népük jól felfogott érdekében megegyezést létesítenek a csehekkel, cserbenhagyva magyar fegyvertársaikat... ” 5 Turczel az ellenzéki politika csődjéről, oppozíciós-destruktív alapállásáról a következőképpen nyilatkozik: „Az ellenzéki pártok politikai taktikájának alapja elejétől végig a Horthy-Magyarország kormányköreivel való egyetértésben, azaz revizionista-irredenta szellemben kialakított negativizmus volt. Ennek a negatív izmusnak — illetve a történelmi Magyarország visszaállítására irányuló klerikális és földbirtokosi érdekek-
