Irodalmi Szemle, 1993

1993/12 - KÖBÖLKÚTI JÓZSEF: A Magyar Újság szerepe a két világháború közti magyar újságírásban (1933 - 1938)

Köbölkúti József

pilapoknál kap kenyeret, s a szlovákiai szerkesztőségekben húzódik meg a magyar- országi emigráció nem egy országos nevű kitűnősége is, mint pl. az egykori Holnapul szervező Antal Sándor, azonkívül Barta Lajos, Kaczér Illés és sok jó, neves redakciókban kitanult világlátott budapesti újságíró.

Az eleve kedvező hatások „kitermelnek” néhány eredeti tehetségű újságírót is. Elég csak a szlovákiai „újságíró fejedelemre”, Dzurányi Lászlóra utalni, aki publicisztikai tevékenysége mellett szerkesztői teendőket is végez, de a Magyar Újságba író Szalatnai Rezső, Kaczér Illés, Peéry Rezső s Győry Dezső is e korszak szülötte. Először A Reggel biztosít számukra közlési lehetőséget, később A Reggel utódja, a Magyar Újság szolgálja a haladó szellemű szlovákiai magyar irodalom ügyét. (A passzív rezisztenciába hajló, ideáljaihoz konokul ragaszkodód Reggel ugyanis fokozatosan elveszíti kapcsolatát a tömegekkel, és szervilizmusa művészi devalválódáshoz is vezet. Dzurányi patriotizmusa s Győry folyton új utakat kutató nyugtalan természete pedig az ilyen megalkuvással nem tud kiegyezni. így válik aztán szellemi tengellyé A Reggel romjain a Magyar Újság.)

Szerkesztőgárdája kezdetben „a magyarság egyetlen progresszív lapjának” tünteti fel az újságot, valójában azonban tőkés érdekeltségként a Legio Bank hatalmas ereje áll a lap mögött. A pártok közül pedig elsősorban az agrárpárt és a szociáldemokrata párt támogatja.

Ennek ellenére a lap irodalmi-kulturális színvonala szinte a szerkesztőgárda „magánügye”, a lapgazdák ebbe nem szólnak bele. Sőt a tapasztalt szerkesztők a lap politikai profilját sem rajzolják meg határozottan, tudják ugyanis, hogy ezáltal az olvasóközönség egy részét elveszítenék.

Az aktivizmus feltételei azonban a fentiekkel a lapnál már adottak. Turczel Lajos a Két kor mezsgyéjén című könyvében az aktivizmusról a következőképpen nyilatkozik: „A magyar aktivizmus megformálói és irányítói a magyarországi emigráció szociáldemokrata és polgári radikális csoportjából kerültek ki. Ez a körülmény már önmagában is megmagyarázza az itteni aktivizmus szervilis jellegét. Azok az emigránsok, akiknek a csehszlovákiai magyar sajtó korszerűsítésében s az irodalmi élet és köztudat megteremtésében kiváló érdemeik vannak, a politikai életben fokról fokra elvesztették hitelüket. Ennek oka pedig az volt, hogy az őket befogadó és bőkezűen ellátó állammal szemben érzett hálájukban nem ismertek határt, korlátokat. ”1

Ha e megállapítás a Magyar Újságra nem is minden pontjában applikálható, a lap aktivizmusa nyilvánvaló. Nézzük csak Dzurányinak az aktivizmusról vallott felfogását, amely szerinte a progressziót, a demokráciát kívánja szolgálni! „Az aktivizmus kisebbségi megfogalmazása... nem lehet más, mint aktivitás a hatalomhoz vezető, járható utak becsületes megtalálásában minden olyan alku kizárásával, amely a legki- sebb magyar érdeket vagy értéket is veszélyeztetné... ”