Irodalmi Szemle, 1993

1993/12 - 35 ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - LACZA TIHAMÉR: Irodalom és közönség

35 éves az Irodalmi Szemle

szert, míg azonban az előbbi megpróbált középutat találni az olvasói elvárások és az esztétikum között, addig Győry tudatosan egy réteget célzott meg, jól ismerve annak gondolkodásmódját, problémáit és vágyait. Ez a réteg a tinédzserek, az alig húszévesek korosztálya. De önmagában a mű még nem elegendő, ha nem gondoskodunk róla, hogy az el is jusson a potenciális olvasóhoz. S ez manapság több okból sem könnyű dolog. A könyvterjesztés gyakorlatilag összeomlott, azok a próbálkozások, amelyek ezen az áldatlan helyzeten változtatni szerettek volna, nem sok eredménnyel jártak. Ugyanakkor a könyvek és általában az irodalom körüli hírverés — az irodalmi élet megmerevedése miatt is — teljesen esetleges. A lapok kritikai rovatai elsorvadtak, többnyire még recenziókra sem futja, másrészt az irodalom népszerűsítésének korábban elterjedt formáival sem találkozhattunk mostanában. Itt az író-olvasó találkozókat említhetném vagy az írókat bemutató interjúkat, portrékat. A most indulókat, a fiatalabb korosztályok képviselőit még a szakmai berkekben sem ismerik. Egy-egy új névről sokszor azt sem tudni, itteni íróról van-e szó vagy valahonnan a magyar nyelvterület távoli zugából való.

Fiataljaink már egészen másképp lépnek a Parnasszusra, mint az idősebbek tették annak idején. Nem egy szerzőnknek hamarabb jelent meg önálló kötete, mint publikációja valamelyik nagyobb példányszámú lapunkban. Az ötvenes-hatvanas- hetvenes években egy-egy írópalánta előbb bekopogtatott valamelyik szerkesztőség ajtaján, némelyikük hosszabb-rövidebb időre riporterként-szerkesztőként ott is ragadt. Ma már az efféle pályakezdések nem jellemzőek, sőt fiataljaink mintha viszo- lyognának a napi publicisztikától, alacsonyabb rendű műfajnak tekintik a glosszát, a riportot, a tárcát etc., mint az elbeszélést vagy a verset. A modernizmus és az avantgárd vagy éppen a posztmodern bűvöletében született alkotásaikkal szeretnék meghódítani az olvasót, akit azonban az ilyen szövegek általában hidegen hagynak, de ha meg is próbálkozik az elolvasásukkal, rendszerint nem tud mit kezdeni velük. Értelmiségünk zömének az irodalmi ízlése — ha lehet ilyesmiről egyáltalán beszélni — konzervatív. Ők olyan szerzőket is szívesen forgatnak, akik filosz körökben nem is számítanak igazi íróknak.

Még mindig Lovicsek Béla a legolvasottabb szlovákiai magyar szerző, de könyvei és írásai olyan társadalmi rétegek soraiban népszerűek, amelyek irodalmi műveltsége alacsony szinten áll. Mács József könyvei közül elsősorban az Adósságtörlesztés vált közismertté, s ezt a művét értelmiségiek is olvasták, de még az első megjelenése idején. Újabb kiadásának már sajtóvisszhangja sem volt, olvasói fogadtatása pedig nehezen lemérhető. További műveit elsősorban a falusi pedagógusok olvassák, ennek az értelmiségi csoportnak az irodalmi ízlése azonban meglehetősen eklektikus.