Irodalmi Szemle, 1993
1993/12 - 35 ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - LACZA TIHAMÉR: Irodalom és közönség
35 éves az Irodalmi Szemle A szlovákiai magyar olvasó költőink közül is elsősorban az idősebb generációk képviselőit ismeri, s talán olykor kedveli is. Ezek a szerzők gyakran jelentkeztek a folyóiratok hasábjain, s állandó résztvevői voltak a Csemadok által rendezett író-ol- vasó találkozónak. Fontosnak tartom a személyes kapcsolatokat, a műveket ugyanis sokkal köny- nyebb az írókon és a költőkön keresztül megközelíteni. így működnek az olvasói reflexek, s aki ezt alábecsüli, annak nincs sok esélye az olvasók szemében. A kísérletező írók gyakran megfeledkeztek arról, hogy az irodalom lényegéhez tartozik a kommunikáció zavartalansága is. Ha egy mű percepciójából kizárjuk az olvasót, akkor az egész írói ténykedés öncélú handabandázássá válik, sőt egyenesen nevetségessé. Manapság gyakran tapasztaljuk, hogy sokkal többen írnak monológokat, látomásokkal és álomleírásokkal teletűzdelt szövegeket, mint a hagyományos értelemben vett realista prózát vagy verset. Ezeknek a szürrealista-látomásos írásoknak nincs nagy keletjük. Szembesülni az olvasóval — ez nem mindig kellemes dolog. Talán ezzel is magyarázható, hogy mostanában kevés dráma íródik. A szlovákiai magyar színházak alig játszanak szlovákiai magyar szerzőt. (Mészáros László díjnyertes Klapka-darab- ja is csak a szabadtéri bemutatóig és néhány reprízig jutott el, de erről, gondolom, talán a szerző tehet a legkevésbé.) Sajnos, színházaink egyéb funkciójukat sem teljesítik hiánytalanul: keveset törődnek a színjátszás iránti érdeklődés felkeltésével, a közönség ízlésének formálásával. Igaz, ehhez sokkal jobb anyagi és személyi feltételekre lenne szükség, s a mi viszonyaink között is elképzelhető jóval nagyobb hírnévA művészi alkotómunkának általában jóval szerényebb a társadalmi megbecsülése a kisebbségi közegben, mint a többségiben. Sokan abban reménykedtek a rendszerváltás után, hogy e téren lényeges átalakulásra kerül sor. A magyar szellemi élet azonban továbbra sem kíváncsi a kisebbségi sorban élő alkotók műveire, vagy ismét azokat preferálja, akiket már korábban is kegyeibe fogadott. Erről persze magunk is tehetünk, hiszen mindmáig képtelenek voltunk úgy igazában szembenézni önmagunkkal. A felkészületlen vagy közönyös olvasótól ne várjuk el, hogy elvégzi helyettünk az eddig létrehozott művek értékelését és rangsorolását. Ő legfeljebb csak jelzéseket küldhet felénk. S ha a könyvespolcon átsiklik a tekintete a szlovákiai magyar könyvek fölött, akkor itt az ideje, hogy riadót fújjunk. Talán még nem késő.
