Irodalmi Szemle, 1993

1993/12 - 35 ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - TŐZSÉR ÁRPÁD: Hatásesztétika és műtranszcendencia

35 éves az Irodalmi Szemle

sajátosan magyar vetületéről, az átkos népi-urbánus ellentétről. Többször fölvetődött már ez a mi köreinkben is, legutóbb Szegedy-Maszák Mihály pozsonyi előadása ürügyén, de privát eszmecseréinkben gyakrabban is.

Hogy nagyon rövid legyek, miről van szó? Arról, hogy kis irodalmunk hogyan tudná elkerülni e reménytelen és permanens konfliktus szkülláit és kharübdiszeit? Csak a magam meg a Tőzsér elképzeléseit említhetem: szerintünk az igazán nagy írók, akiknek a példáját követnünk kellene, s útjukat folytatnunk, azok, akiket nem lehet begyömöszölni sem a népi, sem az urbánus skatulyába.

Mert vajon népies-e, avagy urbánus volt-e Kassák? Hát Weöres? És Juhász vagy Mészöly, Rákos Sándor vagy Oravecz Imre melyik skatulya?

Nagyon kevés az ilyen besorolhatatlan kortárs vagy volt-kortárs magyar író, de ha kevesen vannak is, ők a folytatható hagyomány, s a jövő útja valahol az általuk kijelölt ösvényeken vezet tovább.

TŐZSÉR ÁRPÁD Hatásesztétika és műtranszcendencia

Hozzászólásomban az ún. hatásesztétika néhány irodalomtörténeti vonatkozásához szeretnék megjegyzéseket fűzni, nevezetesen ahhoz a gyakorlathoz, ahogyan ezt a hatásesztétikát a közelmúlt egyik nagy hatású irodalomtörténete alkalmazza, illetev Mészáros András Irodalmi Szemle-beli írásához (1993/7-8), ahol a szerző közvetve szintén ezt a problémát taglalja.

Az utóbbi évtizedek magyar irodalomtudományának kétségkívül Kulcsár Szabó Ernő új magyar irodalomtörténete a legnagyobb eseménye. A kis terjedelmű könyv vadonatúj tudományos apparátussal olyan új rendbe fogja a magyar irodalom utóbbi fél évszázadának eredményeit, amelyben szinte minden érték a hagyományostól eltérő és megvilágításba kerül. Fogadtatása éppen ezért meglehetősen vegyes, vannak, akik indulatosan elutasítják. Szimptóma értékű viszont ilyen szempontból Sü- kösd Mihálynak a napokban megjelent recenziója a könyvről (Népszabadság, 1993. okt. 9.), amelyben a szépíróként is ismert irodalomteoretikus tulajdonképpen a fenntartásait fogalmazza meg Kulcsár Szabó értékrendjével és módszereivel szem