Irodalmi Szemle, 1993
1993/12 - M. CSEPÉCZ SZILVIA: Hangesszenciák
M rcrprív7 C7TI \/r A Hangesszenciák Beszélgetés Szemző Tibor kortárs zeneszerzővel és előadóművésszel (Pillanatfelvétel) 1993. szeptember 15. Érsekújvár, Stúdió érté. Szemző Tibor, aki már néhányszor fellépett a fesztiválon, most „ csak ” zenél. Bár ha összehangoljuk a Kürti cigányzenekart és a basszusfuvolát, az eredmény mint performance is felfogható, akár annyi más Szemző-darab, melyekben a zenei műfajok közötti átjárók feltérképezése, valamint a művész filmszerűen megfogalmazott gondolatai hangképekként jelennek meg. — Tele van a fejem vízzel - közli a koncert után, de végül kompromisszumot kötünk: tíz percig kérdezhetek, és hátha... — Nemrég jöttél haza Japánból, ahol nemcsak felléptél, de — gondolom — arra is volt módod, hogy belehallgass az ottani élő zenébe. Hogy élted meg az európai térasszociációs és a japán, illetve keleti inkább fényasszociációs zenekultúra másságát ? Észrevehető-e ma még egyáltalán ilyen különbség ? — Erre most nem tudok mit válaszolni, mert ezt nem így éltem meg. Talán ott kellene kezdeni, hogy egy térség hogyan viszonyul a saját hagyományaihoz. A zenét, de a művészetet általában is működtető impulzusok ma átívelnek a különböző kultúrákon. Vagyis mindenki a számára izgalmas területekre figyel fokozottabban, hogy azután néha elvontan, néha közvetlenül jelenjenek meg bizonyos — akár dzsessz- vagy etno-elemek is — a születő zenékben. A saját munkáimra legalábbis ez a jellemző, tehát már maga az „asszociációs megközelítés” kérdése sem érvényes. Nem hiszem, hogy Japánban vagy másutt ilyesmire figyeltem volna, és úgy gondolom, hogy a mai zenében a különbözőségek nem elsősorban az általad felvázolt kategóriákban mutatkoznak meg. Az emocionális hangszimbólumok persze meghatározástól függetlenül is azonos tartalmúak, vagyis a zenei gondolatkör eleve meghatározó. Ha van... De én csak úgy odamentem Japánba, csak úgy ott voltam, és csak úgy vagyok.
