Irodalmi Szemle, 1993

1993/12 - DOMINIK TATARKA: Az istenek tiszteletéről (2.rész)

Az istenek tiszteletéről

den tenyérnyi s a mélységgel egyre teltebben színeződő szelete — az archeológusok nyelvén minden horizont — egy-egy korszakot jelez, s hogy a történelemben több ilyet, rengeteg ilyet ismerünk. Az archeológia horizontjai, a történelem korszakai nem azt jelentik, hogy a világ nem változtatható meg, hanem inkább az ellenkezőjét. Ám ez az egész folyamai a képzőművészetben az Altamira barlangtól Picassóig, ha csupán néhány évezred is, gyakorlatilag maga az örökkévalóság. Az ember, az emberi sors mindig, mindenhol egyforma marad. Itt bukkan fel és újul meg ismét, legalább számunkra a szavak és gondolkodási folyamatok kölcsönös függősége: a kultusz és a kultúra. A kultusz egyszerűen egy-egy tisztelettel övezett objektum, személy, ős, gondolat, felfedezés, egy feltalált eke, szövőszék, hely, ország, egyszerűen mindaz, amit tisztelünk, nem is firtatva, mit is tisztelünk benne voltaképpen, de tiszteljük, mert az őseink is tisztelték, mert számukra jó, sőt szent dolog volt — voltaképpen az őseinket tiszteljük bennük. Vagyis a kultusz személyes,családi, nemzeti, állami, vallási vagy nemzetközi formában tiszteletünknek tárgya és módja is. A kultúra ezek szerint nem más, mint a tiszteletünkkel övezett tárgyak —a kultuszok összesége.

Ezek az összefüggések a szó és a gondolkodási folyamatok, tehát ezek megnyilvánulásai között is számunkra annyira szétszakadoztak, elhomályosultak, hogy felháborít bennünket, mint valami provokáció, ha azt állítják, hogy a személyi kultusz egy cseppet sem káros, sőt ellenkezőleg, a kultusz, a személyiség tisztelete olyan ősi jelenség, amilyen ősi az emberi kultúra. Az emberi kultúra él és gazdagodik, vagyis újabb kultuszok születnek. Az ismeretlen katona kultusza. Megszületett a maratoni kultusz, nálunk a felszabadító kultusza, az államhatalom kultusza. A nemzetközi nőnap. Megszületett a nagy férfiak nemzetközi kultusza, megszületett a filmcsillagok kultusza, s nyilván megszületik az űrrepülők kultusza. Vannak egyéni, családi, törzsi, nemzeti és nemzetközi kultuszok. Vannak misztikus, titokzatos és véres kultuszok, vannak erőszakos, hatalmi kultuszok, vannak kultuszaik a hívőknek és a hitetleneknek, van kultuszuk az uralkodóknak, vannak népi kultuszok, van kultuszuk a forrásoknak, az erdőknek s a szent helyeknek. Nagy, művelt nemzeteknek sok-sok egyénileg és nemzetközileg elismert kultuszuk van. Más nemzeteknek csak kis hazai kultuszaik vannak, amelyeket rajtuk kívül senki sem ismer, tehát nem is tisztel, s nem tekint a magáénak. A hódító Caesar a legmélyebb megvetéssel nyilatkozott a kultusztalan nemzetecskékről. (Persze kultuszuk, kultúrájuk azoknak is bizonyára volt, de nem volt hatalmuk, amellyel rábírták volna a hódítót, hogy legalább tudomásul vegye őket.) A római hódítók által felszabadított nemzetek hálásan fogadták felszabadítóik kultuszait, s nemcsak hogy templomokat építettek Jupiternek, a legfőbb istennek, hanem szobrokat is emeltek az isteni cézárok tiszteletére. Csak a meghódított Görögország hódította meg Rómát, de ez a dicséret egy római szemszögéből mindössze ennyit jelenthetett: Legyőztünk titeket, s legalább nálunk, Rómában is tudtatok érvényesülni.

Malraux-nak ez a műve igazán a zseniális találmány erejével hatott. Akár a vetélő nélküli szövőgép. Mindenki igényelte és hasznosítani kívánta. Könyvtár nagy K-