Irodalmi Szemle, 1993
1993/2 - KULCSÁR FERENC: Vérverejték, Kor, Nélkül
Vérverejték O, igen, hátralévő életed... Nehéz, vakítóan nehéz megérkezni az otthon sugárzó aranyába, hogy megtelhessed azt, amiért vérverejték árán verőfénybe léptél: az egyetlennél, az egyedül méltónál elhelyezni az elhelyezhetetlent. Ó, igen, hátralévő életed... Kör Hiány, szirmot hajtó örök, titkos rózsa, illatod lélegzem — illatod lélegzem, titkos, örök rózsa, szirmot hajtó hiány. Nélkül Szívemben segíts, mint a messzeség, hogy önfeledten éljem a végtelent, mit körbefolyva dajkál szüntelen, ki halál nélkül szül s terem, aki él és sorstalan, mint a holtak, boldogan, s nem jövője, vérmeleg jelenléte van. E lehetetlent kínáld, nincs egyéb, csak pusztaság és por és süllyedés, szívemben segíts, mint a messzeség.
/
