Irodalmi Szemle, 1993

1993/2 - KULCSÁR FERENC: Szerelem, Tűz, Mindhalálig

Szerelem

Szerelem

Az éjszaka mélyén, hol rózsa forr,

s reng a föld és rettegés dalol, nagy, puha állat közelít. Szemében menny morajlik. S hold fénye mutatja: szájában cipeli Istenét.

r-j—1 ss

Tűz

Égő körben könyökölsz, s halálra dermedten figyeled:

Isten a létünkről lázas érveket, nem hallott szavakat, forró tényeket rajzol a porba — arról, hogy röpülünk, egymásba égve, s arról, hogy a sírás ünnepe: égre izzó erdőtűz, közeleg —

hajolj közelebb: megírhatatlan életed lángokban áll, hallgat és ragyog.

Mindhalálig

Aki előtt név és névtelenség semmi, aki nem sír és nem nevet és nem akar és nem ítél és nem születik és nem múlik el, igen, szemedben s szememben O figyel, O ragyog és lángol mindhalálig,