Irodalmi Szemle, 1993
1993/11 - NYELV ÉS LÉLEK - ŠTEFAN JANŠÁK: Régi falvak - új nevek
ŠTEFAN JANŠÁK Régi falvak — új nevek Stefan Janšák (1886—1972), a neves szlovák történész és régész alábbi írása eredetileg 1965-ben (a Práca című napilapban) jelent meg. Megítélésünk szerint újraközlése több, mint időszerű. (Szerk.) Elvesztettünk egy értékes archívumot, amely legrégibb történelmünk egy darabját őrizte. Helyesebben önként adtunk túl rajta. A hulladékgyűjtőbe dobtuk, mint valami haszontalan limlomot. Aligha kezdhetnénk egy nyelvemlék fölött mondott gyászbeszédet másként, mint ezzel a sóhajjal. A mintegy tizenöt éve végrehajtott adminisztratív intézkedés során a községek új névjegyzékének összeállításakor a legnagyobb lelki nyugalommal töröltük az eredeti, évszázadok óta használt helységneveket, és újakkal helyettesítettük őket; néhol csupán lefordítottuk a régit, másutt merőben eltérő nevet alkottunk. Csakhogy a települések neve nem véletlenül keletkezett; minden helységnév a lakosság közös alkotása; az emberek gyakran belefoglalták e nevekbe legtitkosabb gondolataikat, megfigyeléseiket, sőt talán vágyaikat is. Aligha van történelmi emlék, amely ennyi mindent elárulna elődeink megfigyelőkészségéről, nyelvi leleményéről, vagyis végső soron szellemi gazdagságáról. A földrajzi nevek a településtörténet olyan biztos, hiteles és beszédes dokumentumai, hogy akár külön törvényt is kellene alkotni a védelmükre épp úgy, ahogy ezt régi építészeti emlékeink vagy természetvédelmi területeink megóvása érdekében már megtettük. Egy középkori út őrzői — a székelyek Trstín és Prievaly között, a Kis-Kárpátokban egy kényelmesnek mondható szoroson keresztül vezet az a régi út, amely már az ókorban összekötötte a nyugati Elba mentét és Rajna mentét a keleti Duna mentével és a Balkánnal. A közlekedés rendje és biztonsága érdekében a legkülönfélébb létesítmények egész rendszerét kellett létrehozni ennek az útnak a védelmére, s ezek emlékét számos földrajzi név nyelv és lélék
