Irodalmi Szemle, 1993
1993/11 - OZOGÁNY ERNŐ: A közép-európai török
Ozogány Ernő válasz: ezernyi szál köt bennünket a törökökhöz, évszázadokig éltünk török fajú népekkel az őshazában, vándorlásaink során is több török törzs jött velünk, és amikor őseink megérkeztek a Kárpát-medencébe, újra türkökre akadtak, hiszen három évszázada már avarok lakták ezt a vidéket. Az ő szellemi kisugárzásuk napjainkig jelen van terményeink, szerszámaink, használati tárgyaink nevében, népmeséinkben, legendáinkban, számos település és város nevében, sőt keveredésünk révén a szó szoros értelmében a vérünkben is. Közismert, hogy csaknem annyi török szavunk van, mint finnugor eredetű, a Kosztolányi által tíz legszebbnek tartott magyar szó közül nyolc türk eredetű. így aki a hungarisztikába belekóstol, előbb-utöbb eljut a turkológiához. Ez a magyarázata a magyar származású turkológusok nagy számának. Blaskovics József tréfásan szokta mondani, hogy a legmagyarabb nevű egyén családfája sem követhető vissza a népvándorlások koráig annyira, mint azoké, akik türk nevet viselnek, mert ők szinte biztosan az őshazából jöttek idáig, tehát igazi magyarok. E történelmi tények fényében külön is foglalkozott a Kárpát-medence török őstörténetével, viszont energiájának nagy részét a hódoltság korának kutatására szentelte, legjelentősebb munkája a százötven éves oszmán-török fennhatóság idején keletkezett okiratok feldolgozása. A megszállt területeken rendkívül kevés latin vagy magyar okirat maradt fenn a hódoltság korából. A XVI—XVIII. századbeli magyar és közép-európai történetírás a legutóbbi időkig meglehetősen egyoldalúan, figyelmét szinte kizárólag a harci cselekményekre összpontosítva dolgozta fel az eseményeket, kevés figyelmet szentelve a hétköznapi életnek. A megszállt területeken ugyancsak kevés okirat maradt fenn, aminek fő magyarázata az, hogy a korabeli oszmán törvények — elsősorban a Korán rendelkezései — értelmében minden hitetlen (keresztény) okiratot meg kellett semmisíteni. Emiatt a megszállt területek lakosságának fejlődéséről, életmódjáról, hétköznapjairól a kor kútfőjének a török nyelvű feljegyzések számítanak. Blaskovics József a történelemtudomány, a szociológia és a gazdaságtörténet szempontjából oly fontos okiratokat dolgozott fel, amelyek nélkülözhetetlen részei a kor krónikájának. A témakört érintő első nagy jelentőségű török nyelvű előadását az ankarai turkológiái kongresszuson tartotta, amelyet a Török Tudományos Akadémia megalapításának 25. évfordulóján rendeztek. Alaposságával oly osztatlan sikert aratott, hogy hamarosan (1957-ben) a Török Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választották. Kutatási eredményeit folyamatosan ismerteti meg a közvéleménnyel a Berlinben, Budapesten, Londonban, Ankarában, Amszterdamban, Helsinkiben megrendezett turkológiái kongresszusokon. Tevékenységének hézagpótló jellegét és jelentőségének elismerését jelzi, hogy a hódoltság egyik legszakavatottabb szakértőjeként tartják őt számon, így vendégelőadóként ő ismerteti meg ezzel az időszakkal a turkológus-hallgatókat a budapesti, bukaresti, moszkvai, berlini és ankarai egyetemen, 1962-től az isztambuli egyetem vendégprofesszora. A hatvanegy miskolci török oklevél kritikai feldolgozása a felfedezés erejével hat, ezzel a munkájával 1961-ben megszerzi a kandidátusi fokozatot, majd egy évvel később a docensi címet. Ugyanebben az évben elkészül a maga nemében egyedülálló
