Irodalmi Szemle, 1993

1993/11 - OZOGÁNY ERNŐ: A közép-európai török

A közép-európai török

Rimaszombati okiratok fordításával és feldolgozásával. A kétszázötvenhat török oklevél különlegességei a hátoldalon található magyar feljegyzések, amelyeket a magyar városatyák készítettek, mivel nem tudták elolvasni az eredetit. Az adatok az oklevél mindkét oldalán nagyrészt egybevágnak, kölcsönösen kiegészítik egymást, hasznos információkat nyújtva az egyes események rekonstruálásához, a homályos vagy ellentmondó részek tisztázásához. A magyar feljegyzések nélkül az iratok egy része aligha lenne érthető, időbeli sorrendbe állítható, egy sor érdekes kérdés pedig teljesen megválaszolatlan maradna. Mivel a két szöveg teljesen nem fedi egymást, jó betekintést nyerhetünk az egykori közállapotokba is: az adóként beszolgáltatott termények sok esetben kisebb tételben szerepelnek a török oldalon, ami biztos jele annak, hogy a pasa a különbözetet megtartotta magának. Olyannyira igaz ez, hogy még a Magas Porta is kénytelen volt felsőbb utasítást (fermánt) kiadni a rimaszombatiak védelmében, amikor jogtalanul egy évben többször is megadóztatták őket. A helyi pasa megbüntetése, a szultáni igazságtétel pontos betekintést nyújt a korabeli jogi viszonyokba és az igazságszolgáltatás mechanizmusába. A munka egyes részleteit hat évvel később publikálja. A nagyközönség számára is 1974-ben válik hozzáférhetővé, amikor az Obzor Könyvkiadó jelentette meg szlovák nyelven. E mű magyar fordításának kiadását a Madách Könyvkiadó gondozásában a nyolcvanas évek elején a felettes szerv (Szlovákiai Könyvkiadók Központja) akadályozta meg hatalmi szóval, a forradalmi változások óta pedig a nyomdaköltségek megnövekedése hiúsította meg. Szerencsére legalább a tudományos kutatók számára magyarul is hozzáférhetővé vált a budapesti Gorkij Könyvtár jóvoltából, amely 1989-ben segédanyagként jelentette meg Rimaszombat és vidéke a török hódoltság korában címmel. Ugyanebben az évben az Érsekújvári okiratokai is kiadta magyarul.

Blaskovics Józsefet tudományos tevékenységének elismeréseképp beválasztják a Csehszlovák és a Román Orientalisztikai Társaságba.

Bár Csehország életére nem voltak közvetlen hatással a törökök, tekintve, hogy a türk avarok erre a területre már nem jutottak el, a hódoltság időszakában is csak Morvaország keleti csücskét szállták meg az oszmán hadak, közvetett hatásuk mégis kimutatható. A szlavisztika és turkológia határmezsgyéjét íveli át három tudományos dolgozata, amely a cseh—török kapcsolatokkal foglalkozik. Ezek témája a török eredetű cseh szavak, az /mássalhangzó kiejtése a törökben s a törökök előfordulása a cseh folklórban.

Tudományos munkássága mellett időt szakít a török irodalom népszerűsítésére és műfordítására is. Tízkötetnyi szépirodalmat, négytucatnyi hosszabb-rövidebb elbeszélést, verset fordít magyarra, csehre és szlovákra, népszerűsítő cikkek egész sorát közli a török kultúra tárgyköréből. Több évtizedes tudományos tevékenységéért, a török kultúra és irodalom értékeinek terjesztéséért 1975-ben a Török Köztársaság díszoklevelével tünettik ki.

Nyugdíjba vonulása (1978) egy újabb szakasz kezdetét jelenti életében: fáradhatatlanul dolgozik — ahogy mondja — főművén, a Kegyes szultánok és a nagyságos erdélyi fejedelmek (I. és II. Rákóczi György) levelezése a Kassai Királyság ügyében című munkán. A történészek számára is fehér folt a diplomáciatörténet e különös