Irodalmi Szemle, 1993
1993/11 - OZOGÁNY ERNŐ: A közép-európai török
A közép-európai török gédágaként tartottak újperzsa és török filológiai szemináriumokat, amelyeken elsősorban a díván irodalmát és az Oszmán Birodalom történetét oktatták. 1950-ben Blaskovicsot bízzák meg a modern turkológia bevezetésével és a kutatások kiterjesztésével a turkológia minden ágára. Blaskovics József bevezeti a modern török nyelvtan és irodalomtörténet tanítását, az oszmán-török paleografikát, előadásokat tart az általános turkológiáról, a Duna menti törökök őstörténetéről és vezeti a török nyelv gyakorlati kurzusait. Oktatási segédanyag híján megírja a Török nyelvtani, amely évtizedeken át a hazai turkológus-hallgatók legfontosabb nyelvtanulási eszköze; az 1953-ban publikált Török irodalomtörténete pedig világviszonylatban is az első komoly próbálkozás a legutóbbi száz év török irodalmának feltárására. Úttörő jellegét jól érzékelteti, hogy hamarosan angolra és bolgárra is lefordítják, az Egyesült Államokban és a rendkívül szoros oszmán kapcsolatokkal rendelkező Bulgáriában — különös tekintettel e balkáni nép türk eredetére és a hatszáz éves oszmán fennhatóságra — is egyetemi tankönyvként használják. Huszonnyolc éven át, egészen nyugdíjba vonulásáig (1978) vezette a turkológiái szemináriumokat. Diákjai közül néhányan a diplomáciai életben értek el jelentős sikereket, többen a külföldi egyetemeken tevékenykednek, öregbítve a prágai Blas- kovics-iskola hírnevét. A második világháború előtt csupán a finnugor nyelvészetnek volt önálló tanszéke a Károly Egyetemen, hungarológiai kar nem létezett. A negyvenes évek végén egyre sürgetőbbé vált egy magyar nyelvi szeminárium megszervezése. A bölcsészeti kar dékánja ezzel Blaskovics Józsefet és Rákos Pétert bízta meg, 1950-ben ők ket- ten létrehozzák a tanszék alapját jelentő hungarológiai szemináriumot, amely oly kiváló eredményeket mutat fel az elkövetkezendő évtizedek folyamán. Ehhez a tevékenységéhez kapcsolódik több magyar nyelvkönyv és konverzáció kézikönyvének kiadása, valamint legjelentősebb ez irányú munkája, A magyar nyelv normatív grammatikája (Normatívni' gramatika maďarčiny, SPN, Praha 1957), amelynek színvonalát és jelentőségét hűen érzékelteti, hogy lengyel, német és amerikai egyetemeken is használták. A világháborút követő üldözések — deportálások, elhurcolások — eredményeképpen mintegy negyvenezer magyart telepítettek át Csehországba. Mintegy negyedük nem tért többé vissza szülőföldjére. Elsősorban az ő gyerekeik számára — mivel magyar szót csak otthon hallhattak —, továbbá a fellendülő cseh—magyar kapcsolatokban érdekelt cseh értelmiségieknek, diplomatajelölteknek indította a Prágai Magyar Kultúra a magyar nyelvtanfolyamokat, amelyek igazgatásával Blaskovics Józsefet bízták meg. A hatvanas évek végéig évente csaknem hatszázan végeztek itt, a későbbiekben mintegy kétszázötvenen. A magyar nyelvi ismeretek elmélyítésére három különböző nyelvkönyvet adott ki, amelyek összesen hat kiadásban, több tízezer példányban keltek el. Ebbéli tevékenységét huszonhat éven át folytatja, egészen 1977-ig, mintegy tizenkétezer tanítványát vezetve be anyanyelvűnk rejtelmeibe. A kérdésre, hogy miért olyan nevezetes a magyar turkológiái iskola, miért a kis nemzetekhez tartozik a külföldi turkológusoknak csaknem a fele, kézenfekvő volt a
