Irodalmi Szemle, 1993

1993/11 - OZOGÁNY ERNŐ: A közép-európai török

A közép-európai török

szláv és török-tatár vér kavarog: őseinek egy része türk eredetű, míg nevét vízi hor- vát őseitől örökölte, akik a rigómezei csatát követően az Oszmán Birodalom balkáni terjeszkedése idején a Dunán menekültek egészen a Csallóközig. E történelmi esemény emlékét napjainkig nevében és — részben — lakossági összetételében őrzi a Pozsony melletti Horvátjárfalu és Horvátgurab.

Blaskovics József 1910. Június 12-én született az Ógyalla melletti kis faluban, Imelyen. Kora gyermekkorában nagyapja elbeszéléséből szerez tudomást családja török eredetéről. Évtizedekkel később nyelvtipológiai nyomozás útján deríti majd ki, hogy Kaszan vezetéknevű nagyanyja kumán (kun), anyai nagyanyja — Kajan — viszont török-avar eredetű volt. A nagyapa színes családtörténetei megmozgatták a gyermek fantáziáját, amit elhatározássá érlelt egy véletlen esemény: tízéves korában szántás közben nagyapjával középkori tatár fegyver és használati tárgy töredékeire akadtak. Az öreg elbeszélése szerint a tatárjárás idején ezen a vidéken harc dúlt a betörő keleti hordák s a velük rokon, de a magyar király szolgálatában levő kunok között, s ekkor a kis József elhatározza, hogy az ilyen történelmi események kutatásának szenteli az életét. A naiv gyermekkori álom megvalósulása, a nagy vargabetű, amellyel eljut élete céljához, pontosan érzékelteti a fényévnyi távolságot, amely a Duna melléki kis falu és a tudomány fellegvára között feszül: bár a komáromi gimnáziumot el tudják vele végeztetni a kovácsmesterségből élő szülei, többre már nem futja, így segédtanítóskodnia kell a csallóközi Alsónyárasdon. De nem adja fel: közben elvégzi a pozsonyi tanítóképzőt, majd katonaéveinek letöltése után 1932-ben néptanító Vámosfalun. 1938-tól a magyar iskolák bezárásáig a galántai polgáriban tanít.

Az 1938-as impériumváltást követően, amikor a zömében magyarlakta területeket Magyarországhoz csatolják, beiratkozik a Szegedi Pedagógiai Főiskolára, ahol 1943-ban szerzi meg a matematika—fizika szakos tanári oklevelet. Minden adott ahhoz, hogy a jövő generációiba beoltsa a természettudományok szeretetét. Ő maga azonban már a gimnáziumi éveitől kezdve érdeklődik a történelem iránt, szorgalmasan tanul, olvas törökül, folyóiratokat rendel, török történelmi munkákat tanulmányoz. Ennek eredménye az első műfordítás, amely 1931-ben jelenik meg a Magyar Néplapban (Fevlik Fikret: Reggeli ima). Ettől kezdve kisebb-nagyobb rendszerességgel publikál török kultúráról szóló cikkeket és fordításokat. Érdeklődése egyre inkább a történelmi események és a középkori török diplomácia felé fordul. A sors kegye folytán ez idő tájt kerülnek elő azok a XVI—XVII. századi török okiratok (szám szerint 256), amelyek egész későbbi életét meghatározzák.

Rimaszombatban egy öreg ház lebontása közben 1929-ben egy falba rejtett szekrénykében megtalálják az elveszett okiratokat. Mint kiderült, az első világháború idején helyezték őket erre a biztonságos helyre, megóvandó a megsemmisüléstől. Jellegzetességük, hogy az okiratok hátoldalát magyar feljegyzésekkel írták tele. Az okiratok elolvasása váratlanul nehéz feladatnak mutatkozik, mivel csak egy részüket írták az oszmán diplomáciai levelezésben aránylag gyakran alkalmazott díván válfajaival, a többit ún. tálikkal, sőt egy részüket szijjákattal (siyokat) — a megtalálás idején még ismeretlen jelekkel — jegyezték le. Blaskovicsot a karnyújtásnyi tá