Irodalmi Szemle, 1993

1993/11 - PERÚJÍTÁS - CSEHY ZOLTÁN: Keréknyomok a tündér ruháján

CSEHY ZOLTÁN

Keréknyomok a tündér ruháján

(Kendi Mária 1984-ben megjelent Tündelevény című verskötetéről, kicsit megkésve)

Kezdjük talán ott: adott egy „hivatás”: bejárónő. Tárgyakat simogat, el is mozdítja őket, ha az úr nincs odahaza. (Kérdem én, mikor volt e világban otthon az Úr?)

Nem lehet kérdéses, ki a cselédlány, a bőkezű mutatványos, ki az, aki elhiteti velünk, hogy feltalálja nekünk, csak nekünk a kereket, aki halat s madarat fagyaszt az égre. A kendi-vers üde, mocorgó, ereje van. Teremtő ereje van teremtés után is. A szavak kinövik ruháikat, újakat öltenek, a szavak megvetik a sort, a sorok megvetik a versszakot, minduntalan ki-ki- el-elszökdösnek, hogy új mítoszt, világot, virágégést szüljenek, hogy a legváratlanabb helyzetben ugorhassanak az olvasó elé, méghozzá a legváratlanabb szeretettel.

Mari verseit nem szeretheti mindenki. Főleg az nem, akinek nincs saját halottja, aki képtelen felfedezni, hogy igenis benne éppúgy ott vándorol a leszakadt hófehér vaságy, mint bárki másban.

Mari kérdezni tanít, és valami olyasfajta szeretetre és őszinteségre, mint a zene. Játszani hív a könyv, a vers millióm billentyűjén. Játssz, ó, olvasó, játssz és tudd: a világmindenség összes törvénye benned csap össze. Ez aztán a keserű játék! Méghozzá haláltalan.

A vers mielőtt — és miután — az időben le-lebukik, éjjelente égő olajszigeteken tanul járni.

Sutyiban.

Tétován indul a vízen, az égő olajú vízen. Nem látja senki. Kelj fel és járj! Kelj fel és járj! Felkel és jár. Sutyiban.

Minek az évszakok, ha minden télben tavasz, nyár, ősz is lakik?

Minek a három idő, ha a jelenben múlt, jövő is fészkel?

A versek bűnbocsátó cédulák. Hiánytűk.

Mari megálmodta: hiánytű lesz.

Mari megálmodta: vers lesz.

Mari megálmodta: Kis Herceg lesz.

A vers megálmodta: egy szem rózsa lesz.

És illatozik.