Irodalmi Szemle, 1993
1993/11 - PERÚJÍTÁS - KENDI MÁRIA: Versek
KENDI MÁRIA Nekem is van már saját halottam Nagyapa három hétig éjjel-nappal csuklóit: visszhangzott tőle az álmom. Először az orra halt meg, azután a lábujja. Nevetve rohantam a hírrel a szomszéd kislányhoz. Inverz reakció. Pedig akkor még egészen kicsi voltam. Az apámat szép bundás sapkájában, arccal az ágyra borulva találták meg — rátörték az ajtót bronzököllel —, fél lábbal a földön. Kelj fel és járj! A szép bundás orosz sapkát elégették színültig volt alvadt apavérrel. Nem voltam ott. Én csak elképzelem. Nekem is van már saját halottam, akiért dolgoznom kell. Fel kell nevelnem őt. Sapka nélkül, mely puhán-szorosan körülabroncsolja a tudatot, sapka nélkül tudata sincsen annak, aki sapka nélkül aludni sem tudott: milyen lehet libegő-lebegő glória-sipkában odafent? Üres koponyával odalent?
