Irodalmi Szemle, 1993

1993/11 - GÁL SÁNDOR: Nyelvtörvény és kacsavadászat

Nyelvtörvény és kacsavadászat

kaji gondok” — politika és kultúra, politika és irodalom viszonylatában — nálunk még nem vetődnek fel ilyen élesen.

augusztus 22.

A kétnapos tanácskozás összefoglalása címszavakban: széthull a könyvkiadás, devalválódnak az értékek; demokratikus körülmények között irodalompolitikára nincs szükség(?); az ország általános érdeke az irodalom folytonosságának a megteremtése; magyar irodalom — magyar nyelv; a magyar irodalom nem csak magyarországi irodalom. Mindezen túl: az állam és a nemzet. S végül: ha az ország szabad, akkor az irodalom is szabad. S legvégül: a hatalom nem időtlen. Legeslegvégül pedig: a tokaji bort mértékkel szabad csak fogyasztani, s aki ezt nem tudja, az íróként sem embere önmagának. Ezt azért írtam ide amolyan post scriptumként, mert egy páviáncsapat üvöltése miatt egész éjszaka nem alhattam.

augusztus 23.

Már korábban is úgy volt, hogy Patakra nem megyek, de megyek Leninvárosba. Azonban telefonüzenet jött, hogy az ottani rendezvény elmarad. Ezért hát a hazautazás volt a legkézenfekvőbb, de Márkus Béla meg Gálfalvi György meggyőztek, hogy Tokajból Kassára Debrecenen keresztül legrövidebb az út. S e tényről engem igen könnyen meggyőzhettek, s így a reggeli után Debrecennek fordítottam a — volánt. Még Székelyhídi Ágoston úr is hozzánk csatlakozott, s több megálló után déltájban szerencsésen megérkeztünk Debrecenbe. Délután Görömbei Andrisékkal kiruccantunk a kilenclikú hídhoz, mert Gálfalvi Gyuri még sosem járt arra.

augusztus 24.

Reggel indultam haza Debrecenből. A reggeli hírekben azt mondták, hogy a Szovjetunióban jegyre adják a cigarettát. Méghozzá cukorjegyre, mert a „cigarettajegy” kinyomtatására egyelőre nincs nyomdai kapacitás. Erre még a háború végén sem volt példa, vagy legalábbis nem emlékszem rá. S még egy feljegyzendő hír: a világ összlakossága 5,3 milliárd — szépen gyarapodunk. Hazafelé még megálltam Miskolcon. De S. nem volt odahaza, így csak üzenetet hagytam számára, hogy a hónap végén majd átjövök. Délre értem haza, Évike éppen az ebédet melegítette, együtt ebédeltünk. Ebéd után bevásároltunk, Sandri elcsavargott az új „ratatájával”, de este kimentünk még Buzitára. A ház már üres. Ahogy így a csupasz falakat jobban megnéztem, úgy láttam, rengeteg munka lesz még itt, amíg úgy-ahogy rendbe szedjük, lakhatóvá tesszük... Mielőtt hazaindultunk volna, V. L.-lel találkoztunk, meghívott egy kávéra. Sándorka szedett egy zacskó ringlót. Este nagy gyorsan átfutottam a hazai lapokat, s az a furcsa, nem e századi zajlás döbbentett meg újra, amit már korábban is éreztem. Vannak olyan szlovák csoportok nálunk,amelyek Andrej Hlinka születésének évfordulóján ki akarják kiáltani a „Szlovák Köztársaságot”. Létező szlovák parlament, létező szlovák kormány, létező szlovák közigazgatás stb. közepette. Csakhogy ez nem kabaré. Ha így megy tovább, heteken belül megérhet