Irodalmi Szemle, 1993
1993/11 - GÁL SÁNDOR: Nyelvtörvény és kacsavadászat
Gál Sándor jük, hogy aki magyarul megszólal, ismét kopaszra nyírják majd, miként tették azt 1945 és 1948 között. Hazaértem hát. Haza értem? augusztus 25. Elraktam a tegnapról maradt, szanaszét szóródott holmit; a sok folyóiratot, könyvet. Csupa csip-csup, semmit érő cselekedet. De: ezt is el kell végezni, hogy minden a helyére kerüljön. Aztán olvasni próbáltam, de csakhamar abbahagytam — túlságosan szétszórt vagyok, kihull az olvasott szöveg a tudatból. Délután kimentünk pár órára a csányi tavakhoz. Utószezon.Alig lézenget a vízparton pár ember. Újra olvasni próbáltam; az Új Forrás 4. száma Esterházy Jánosról közöl összeállítást. Történelmünk egyik fehér foltja — mindmáig. A hazai sajtóban még rövid ismertetést sem olvastam róla az elmúlt negyven év alatt. Magam is csak most tudtam meg, hogy egykor Kassa képviselője volt. S mennyire aktuális ma is — fokozottan az! —, amit 1937. novemberében Prágában a parlamentben elmondott: „az itthon levő kisebbségeket az ígéretek fokozott hangoztatásával vezetik az orruknál fogva A több mint ötven évvel ezelőtti gond ma is az. Minderről ma sem fogalmazhatnék másképpen. Sajnos, ma is vannak szlovákiai magyarok — értelmiségiek is! —, akik ezeknek az ígéreteknek bedőltek — még a választásokon is. S mit mondjak a „szellemi határzár”-ról?, amikor a Szlovák Árhivatal a magyarországi lapok árát olyan magasra emeli, hogy azt egy közepes jövedelmű magyar értelmiségi képtelen megfizetni?! Még vissza Esterházyhoz: amikor a Szlovák Nemzeti Bíróság „in contumaciam” halálra ítélte, Fábry Zoltán Szalatnai Rezsőnek írt levelében erre így reagál: „...egyetlen tárgyalás, suba alatt, védelem és védekezés, sőt, vádlott nélkül! Micsoda nemzet! (...) Nem hiába volt Szlovenszkó a Führer mintaállama: felülmúlja mesterét!" A döbbenet mindezek olvasása után csupáncsak annyi, hogy mindezt ma is megtennék — ha tehetnék —, hiszen a mai szlovák kormány feje a szlovák nacionalista pártok magyarellenes és szeparatista követeléseit egy nemzetközi sajtótájékoztatón azzal próbálta megvédeni, hogy az csupán Duray Miklós nacionalista politikájára adott válasz volt. Fából vaskarika... Este még kimentem vadászni; az erdőben még úgy-ahogy embernek érzem magamat... augusztus 26. Végignéztem — két adásban — a rózsahegyi Hlinka-ünnepségekről sugárzott tévéadást, amely a vezér egykori jelmondata jegyében zajlott: „Za boha a život, za národ a slobodu.” (Az Istenért és az életért, a nemzetért s a szabadságért). Lényegében nem is emlékünnepség volt az, hanem bizonyos követelések megfogalmazása; Víťazoslav Móric, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke szerint „Európa szívében él egy ötmilliós nemzet, amelynek harcolnia kell azért, hogy szomszédai elismerjék ". Tudomásom szerint az 1980-as népszámlálás adatai nem egyeznek Móric úréval. Mindazonáltal a „szomszédok” egyáltalán nem tagadják a szlovák nemzet létezését. Vagyis ezért harcolni Móric úréknak merő értelmetlenség. A továbbiakban ugyanez az úr azt mondta — követelte —, hogy a „szlovák alkotmányt — ilyen egyelőre még nincs is! — helyezzék a szövetségi alkotmány fölé, és nyilvánítsa ki a kormány az or-_
