Irodalmi Szemle, 1993
1993/11 - GÁL SÁNDOR: Nyelvtörvény és kacsavadászat
Gál Sándor szól, oda természetesen elmegyek — Tokajból egyenest —, mert hisz ezt még júniusban vállaltam. Mára magyarországi látogatókat várok, de eddig még nem érkeztek meg. Évike elvitte Sándort fagylaltozni, így most egyedül vagyok ebben a tizenkettedik emeleti betonketrecben, s úgy érzem magama, mintha ezeréves lennék. augusztus 15. Délelőtt cikket írtam a készülő nyelvtörvény ellen. Szükség van a figyelmeztető szóra, mert a mi tájainkon az elmúlt évtizedekben megszokták az emberek, hogy rólunk nélkülünk döntenek. Csakhogy most más a helyzet és másfélék a veszedelmek. A jelenlegi szlovák társadalom egy rétege képtelen felfogni és elviselni a tényt, hogy hét évtized után még mindig létezünk, hogy a százféle kelepcébe-csapdába nem estünk bele, nem pusztultunk ki. A szeparatista törekvések persze a csehekkel szemben is igen erősek. De a nyelvtörvényről nem lehet hallgatni. Azt hiszik, Európa közepén fehér négerekké lehet alázni több, mint félmillió embert. Más kérdés, hogy értem én a szlovák értelmiség félelmét — hiszen itt élek közöttük —, hogy egy esetleges Egyesült Európában mi lesz a szlováksággal. Mert lássuk a realitásokat: felettük keleten a harmincmilliós lengyel nép, északon és nyugaton az egyesülő németség százmilliós tömbje, köröttük tízmilló cseh, délen meg mi magyarok — s az egész közepén a négymilliós szlovákság pubertáskori identitászavaraival. Vagyis ez a félelem nem alaptalan; csak hát feloldani a mi rovásunkra — ez azért több, mint túlzás! Délután a Csemadok JB-n Máté Lacival és Kolár Péterrel a Keleti Napló aktuális ügyeit beszéltük meg. Az összegezés: talán az év végéig kibírjuk. Aztán nem tudom, mi lesz. Este Buzita, a kert. augusztus 16. Mivel Sándorunk szeptembertől iskolás lesz, aktuálissá vált számára az íróasz- tal-vásárlás. De mert Évike széke — ugyancsak az íróasztal mellől — már kiszenvedett, úgy döntöttünk, hogy egy erővel és egy nekifutással megvásároljuk az asztalt és a hozzá való székeket is. Csak hát ember tervez... Az egyik bútorüzletben csak biztattak: „minden nap kapunk árut”. Persze íróasztal nem volt. A Fő utcán aztán találtunk megfelelőt — fiókosat. De szék se égen, se földön; már olyan, ami a mai ifjúság igényeit kielégítené. Vagyis a székvásárlást elhalasztottuk. Az ígéret szerint az íróasztalt még ma ide is szállítják, úgy hogy most a gyerekek szobájában nagy helycsinálás zajlik. Más. A „nemzeti” pártok felhívása nagy politikai mozgást eredményezett. A három szlovák kormánypárt a felhívástól elhatárolja magát, s a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt elnöke a szlovák pártok tanácskozásán jóváhagyott nyilatkozatot „a köztársaság szétverésére tett nyílt kísérletnek" tekinti. A párt kéri, hogy a köztársasági elnök azonnal jöjjön haza, s hívja össze a Szövetségi Gyűlést. Vagyis itt már nemcsak a nyelvtörvényről van szó, hanem olyan hatalmi kérdésekről, amelyek sokkal mélyebb gyökerűek, mint ahogy azt a nyilvánosságra hozott nyilatkozatok mutatják. Čarnogurský figyelmeztette a pártok vezetőit, hogy a trianoni békeszerződés Cseh-
