Irodalmi Szemle, 1993
1993/11 - GÁL SÁNDOR: Nyelvtörvény és kacsavadászat
Gál Sándor augusztus 10. A kihagyások... Szerda, csütörtök. Mi maradt meg belőlük? Ami fontos: D. L. évfordulójára a köszöntőt tisztába tettem, le is gépeltem, ma postára adom, hogy idejében Debrecenbe érjen. Éjszaka hálókocsival Pozsonyba utaztam, s mint ahogy az elmúlt húsz év alatt soha, most sem tudtam elaludni; kábultan, szédelegve érkeztem a fővárosba. A szerkesztőségben a döbbenetes hír: O. Á.-ot infarktusgyanús állapotban kórházba vitték. Tegnapelőtt még az AK-ról írandó cikkemet beszéltük meg telefonon... Találkoztam D.-vel, írást kértem tőle a Holnapnak-, Turczel Lajos bácsival is összefutottam a Mihály-kapu alatt; ő pedig a Keleti Napló számára ígért egy recenziót a Régió 2. számáról. A Magyar Könyvesbolt vezetőjével megállapodtam, hogy árulni fogják a boltban a Keleti Naplót. A 7-ik számból küldtem is száz példányt — prőbaeladásra. Nagyon fontos, hogy Pozsonyban is jelen legyen a lap. A Csemadok KB-n N. S.-sel és S. Z.-vel a Hét és általában a magyar lapok helyzetéről — lehetőségeiről beszélgettünk. A Csemadoknak végre sikerült a komáromi nyomdát megkapnia, lapjaink zömét ott készíthetnénk; ez függetleníthetné a magyar nemzetiségi sajtót a szlovák monopóliumoktól. Délután a Hét szerkesztőségében gyűlt össze az a csapat, amely az új lapot készítené. Kell ez a lap, kétségtelen. De nem látom a kiadáshoz az anyagi garanciákat; legalábbis hosszú távon sok a kérdőjel. Abban állapodtunk meg, hogy szükséges egy obkjektív kalkuláció és az Együttélés vezetősége részéről a szerkesztés autonómiáját biztosító megállapodás. Délután: a Csemadok JB Kollár Péterrel a Keleti Naplóról; adminisztráció, pénzügyek — ezt a lehető leghamarabb rendezni kell. Az utcákon a Szlovák Nemzeti Párt aláírásokat gyűjt az ún. Nyelvtörvény megszavazásához; az Új Szó pedig azt közli, hogy Pozsony autóbuszállomásának falán ez a felirat olvasható: „Szlovákia a szlovákoké, gázkamrába a magyarokkal!” íme, Európa jelene. S ráadásul: Tiso szülővárosában, Rózsahegyen nagy népi megemlékezést tartottak! Demokrácia ez? Nem! Fasizmus! augusztus 11. Éva megint ügyeletes, így hát délelőtt a hagyományos szombati házi feladatok. Vagyis Évike tanul, én meg főzök. Sandri tegnap este belázasodott, de már kutya baja; azért ki nem engedtem, csak egy rövid időre biciklizni. Délután Somodi, onnan Buzitára mentem. Rothad az alma. E. azt mondta, Csernobil óta hull és rothad. Lehetséges, hogy Csernobil következményei bennünk is olyan pusztítást végeztek, mint a kertben? Buzitáról még kimentem vadászni, de csak két rókát láttam — távolról. Kezd elkerülni a vadászszerencse... augusztus 12. Nap, mint a többi. Éva fáradtan, kialvatlanul jött haza a kórházból. Délután felmentünk az Eprestetőre járni egyet. A hegyek már az őszre készülnek. Érik a málna és a földi szeder — ez utóbbit Sándor elnevezte „fekete málnának”. Amikor hazaértünk, itthon János várt. Az éjszaka utazott vissza az utolsó vizsgájára; ha igaz, a jövő héten már állatorvos lesz. A második doktor a tágabb családban. Este Gy.-ék
