Irodalmi Szemle, 1993
1993/11 - RÁCZ OLIVÉR: Ütődöttek
Keszege úr akadtam vele a Rogozsán-kocsmában, ahova egy tavaszi Szent Flórián sörre tértem be. Nagyokat nyelve várakoztam, amíg id. Rogozsán bácsi elém löki a gyönyörűen habzó, frissen csapolt barna sörrel teli korsót (kiskorsót!), aztán körülnéztem az ivóban. Akkoriban valami furcsa szeméremérzet visszatartott attól, hogy a söntés pultja mellett hajtsam fel a sörömet; úgy éreztem, az én koromban még nem illik a pultra támaszkodva, állva inni. Különösen kiskorsóból nem, amikor körülöttem mindenki nagykorsóból eregette le a torkán a hosszú kortyokat. Csakhogy a söntésnek mind az öt, piroskockás abrosszal terített asztalánál ültek. Némelyik asztalnál öten is ültek: az egyiknél kártyáztak — Te- kés, Fáraó és Púpos verték a blattot, Lovász és Ibolyka kibiceltek. (Ibolyka nem volt lány: szeplős, horgas orrú, vállas férfiú volt; nyugi, majd vele is foglalkozunk még.) Egyszóval az ivó minden asztala foglalt volt, csak a hátsó sarokasztalnál üldögélt Keszege úr egymagában. Illedelmesen köszöntem. Keszege úr szótlanul bólintott. Aztán fekete kesztyűs jobbjával az egyik üres székre bökött. A megtiszteltetéstől kábán, lábujjhegyen lépkedtem oda a sörömmel. Keszege úr egy kurta kézmozdulattal söralátétet perdített elém; ezúttal az állával bökött a székre. Fél fenékkel helyet foglaltam, tétován megmarkoltam a korsó fülét. Inni még nem mertem a megilletődéstől. Keszege úr rám pillantott a bozontos, sűrű szemöldöke alól. — Miért nem iszol? Igyál. Jó sör. Ez még a márciusiból van. A márciusi barna Szent Flórián a legjobb. Szürke kesztyűs bal kezével a zsebébe nyúlt, dohányos szelencét, cigarettapapírt vett elő. Szürke kesztyűs kezével dohányt szórt a papirosba, elegyengette, aztán fekete kesztyűs kezével egyetlen szempillantás alatt csinos, helyre cigarettát sodort. Egyenleteset, gömbölyűt, szálegyeneset. Szebb volt, mint a bolti cigaretták. Megigézve néztem. Észrevette a pillantásomat, de félreértette. — Mit bámulsz? — förmedt rám szigorúan, de nem barátságtalanul. — Sodorj magadnak. Gyújts rá. Zavartan szabadkoztam. A büdös életben nem sodortam még cigarettát. Nem is nagyon cigarettáztam, csak olykor, a srácokkal együtt, ha a lányokat mustrálgattuk a korzón, a Fórum mozi bejárata alól. Puszta, hetyke férfiasságból. Keszege úr újra rám villantotta a pillantását. — Nem értesz hozzá, mi? Na jó, majd én megpedrem neked. Szürke kesztyűs kéz, cigarettapapír, dohány, elegyengetés: fekete kesztyűs kéz — kész.
