Irodalmi Szemle, 1993
1993/11 - CSELÉNYI LÁSZLÓ: Elvetélt szivárvány
Cselényi László 2/3 tudom hogy ami itt lesz ott lakik az álnok csörömpöl zakatol az ének ment ment huszonkét évig huszonkét hosszú évig gondolatok kékek fehérek halálra a hitében olyan kápráztató te még tele vagy gőggel s még ekkor sem adat-gyűjtemény kamasz ádáz agy semmi sem változott csak az hogy már asszony undorral fordul ki a gyomra zsilipéi fehérre fosztva vagyok boldogtalan de boldog szeretnék agyag-állomány adós kaszárnya szólalsz meg amint sosem mondtál semmit s hogy mégsem erről lesz ma piros hiány a mellény avagy csak ülök és nem értem a krétaföldek végén olajfák hegye várta érteni értem bár egészen hitének tiszta ágya nem erről lesz ma szó és te megfordulsz és te elmész tenger , adomány-szilánk adoma-ketrec lenni őt szerettem de ő olyan furcsa céda-árnyékban kábaaszfalt stockhausen-csinálta múltból nem tudom mi lesz a vége de jó semmi adósság-deres adóvevő tenger volt bennem és tenger volt benned
