Irodalmi Szemle, 1993
1993/11 - CSELÉNYI LÁSZLÓ: Elvetélt szivárvány
Elvetélt szivárvány 2/4 e pokoli kocsmáról akit e kór kikezdett topolya-fa furulya-násza krétazöld színű tájak pihegtek a napban a világmindenség hiánya megkopasztja hitében hogy él itten a nép és tenger van körülötted is adóállomás-agyag atom-patt el tudod képzelni itt az időt hideg állok előtte semmi képzet képletekben az idő rendje didereg az ember minden porcikája agy-mosoda adoma-lapos érzed amint hanyatlik az erőd érzed az építők a hősök napjait szétszalasztja a világmindenség rekettye ő meg csak nézte nézte a föld belesántult elordítom magam rekedtre verseit szétzilálja mihaszna hasbeszéd amint folyik szét az emlékezés adómentes adóállomás bizony jobb lenne most odahaza hiszen homéroszi szél varázs-körben áll ott csupán rajta a semmi mindenesetre mikor lefekszem csuk haza adott élvezet adria-bárka piros s fekete emlék lesz belőle (A kompozíció második része a következő számunkban!)
