Irodalmi Szemle, 1992
1992/9 - PEÉRY REZSŐ: Levelek a hontalanságból
PEÉRY REZSŐ álmunkban sem gondolhattunk — Oroszországban a sztálini korszak rejtelmes-gyötrelmes ideje érett ki, a forradalom csillagát eltakarta a „vezér”, aki nem volt alkalmas arra, hogy vonzóerőt gyakoroljon egy közeledő zsarnokság elől menekülő eszméletnek. Legfeljebb a szovjet állam gigászi katonai erejének tudata gyakorolt itt maradandó hatást. Ezt, Hitler miatt, erősen számításba vette az európai baloldal. Persze még a mi alternatívánk is vészes illúziónak bizonyult, mert a csehszlovák polgári demokrácia megrendítő erőtlenségről és tehetetlenségről tett bizonyságot a döntő órákban. Ezzel egyben megszűnt alternatíva lenni, s így maradtunk tető és védelem nélkül a földomlásban. No de ez messze vezető, bonyolult és nehéz téma... Ha Hodzsa Milán személy szerint nem lett volna nagyvonalú, a magyarok iránt türelmes ember, s Dzurányi nem jó szándékú, okos, egyezkedést kereső patrióta, Győry Dezső a vészt kitűnően felismerő, kuructemperamentumú költő, Kaczér Illés meg nincs jelen, a Magyar Újság soha nem lett volna az, ami lett: a szlovenszkói magyar antifasizmus orgánuma, hanem csak egy újabb Reggel, ahol a magyar helységneveket sem illett nevükön nevezni... A Magyar Újság redakciójának vezető problémája a kelet-európai kis népek létkérdése volt: a szlovenszkói magyarok korszerűbb képviseletének ügye az eddiginél, a magyar szó, a független magyar szellem szolgálata, ahogy lehetett; az a felismerés, hogy létkérdésünk elválaszthatatlan ama fenyegetéstől, ami Európát Hitler hatalomra jutásával borította végzetes árnyékba. Röviden ennyit hát a lapról! Szeretettel köszönt híved: Peéry Rezső P. S. Amidőn Balogh Edgár kereset és kenyér nélkül maradt, a Magyar Újságban egy független rovatot kapott, ahol tudományos és tudománypolitikai kérdésekkel foglalkozott. Kaczér Illés a Partiumról ("Részek") származó író-újságíró, aki Budapestről emigrált Berlinbe, ahol németül folytatott redakcionáló munkát, onnan hozta le a lap Pozsonyba. Szocialista érzelmű, erősen progresszív, magyar—zsidó szellemi ember volt, aki teljes erejével harcolt a hitlerizmus, rasszizmus, antiszemitizmus ellen. Ez volt az ő fő feladata a lapnál, hiszen a nácikat ő ismerte a legjobban, berlini testközelből. Erdőházi Hugó komáromi tanító. Rokonszenves, lelkes, kedves ember, szocialista újságíró és lírikus — ebben a műfajban persze jelentős tehetséggel. Mint jóindulatú embert nagyon kedveltem. Úgy tudom — akár Kaczér — ő is Palesztinába vándorolt — menekült ki — a vágóhíd elől. S még egyet: engem már akkoriban az a gondolat foglalkoztatott, túléli-e a nép, amelyhez tartozom a közelgő katasztrófát, vagy elmerül
