Irodalmi Szemle, 1992

1992/9 - PEÉRY REZSŐ: Levelek a hontalanságból

Levelek a hontalanságból

valamely iszonytató véráradatban. S az is: megmenthető-e szociálisan odahaza, s nemzetiségként az utódállamokban? Erre a kérdésre ma sem tudok még felelni.

* * *

St. 72. Szilveszter napján

Kedves fiatal Barátom,

Meghatott felettébb, hogy karácsonykor a nagy messziségből rám gondoltál, s zavarba hozott megemlékezésed a szlovenszkói magyar táj mélyéről — ahol ifjúkoromban annyit gyalogoltam, amelynek emberéért áldozni és tenni szerettem volna, amidőn még hittem abban, hogy ez lehetséges. Előtted volt egy kis barátom arról a környékről, Sellyei Jóska, a csizmás, autodidakta parasztíró, akivel igaz, testvérbarátság fűzött egybe, s akit olyan korán elsodort a betegség és a történelmi lavinaomlás

— az 1938-as ezúttal.

No de most — ellenszolgáltatás fejében — hadd feleljek újabb kérdéseidre.

Bújnák Pál korán halt meg, s váratlan elhunyta zavarba hozta a pozsonyi és prágai egyetemet, mert olyan szláv nemzetiségű utóda, aki magyar filológiával és irodalomtörténettel intenzíven foglalkozott volna, nem akadt. Az egyetem konzervatív intézmény volt minden időben, a tanszék egyben kényes probléma, amit nem mertek az illetékesek valamely sablontól eltérő modorban megoldani. Emil Boleslav Lukáč Bujnáknál doktorált Adyból — ezt a teljesítményt nem tartották egyetemi körökben — szerintem helytelenül — kielégítőnek, Sas Andort kellett volna — vele együtt — vendégtanárnak meghívni, ő azonban emigráns volt, s inkább a művelődéstörténet területén jeleskedett: ezt a megoldást is elvetették. Szalatnai Rezső nem egyetemi, hanem akkor inkább publicisztikai és szépirodalmi területen működött, őrá sem gondoltak, bár vendégtanárnak kitűnően megfelelt volna! Helyette egy igen konzervatív, szűk látókörű filozófiatanárt hívtak később meg, Jančovič Ferencet, aki soha életében se irodalomtörténettel, se nyelvészettel nem foglalkozott, s a tanszéket a kortól és fejlődéstől elmaradt vidéki gimnázium színvonalán látta el, ám olyan gimnázium színvonalán, amely intakt maradt teljesen a modern magyar irodalomtudomány szellemétől. A filológiát Orbán Gábor dr., volt tanárom tanította, aki legalább a maga területén szakemberré képezte magát, s értett a finnugor összehasonlító nyelvészethez, de a modern magyar általános nyelvészettel ugyancsak nem tudott már lépést tartani, a GomboczZoltán