Irodalmi Szemle, 1992
1992/9 - PEÉRY REZSŐ: Levelek a hontalanságból
Levelek a hontalanságból szági politika jobbra tolódása okozott a lap addig szabadelvű belső vezetésében. Dzurányi okos patriotizmusa, s Győry Dezső új utakat kereső nyugtalan szelleme ezzel az új kurzussal nem tudott kiegyezni. így váltak ketten a lap szellemi tengelyévé. Mindezen törekvések serkentője a német válság volt: a lap jóformán egyidős a barna zsarnokság európai színrelépésével. Dzurányi és Győry Dezső jól sejtették, tudták, érezték: ebben a helyzetben a csehszlovák polgári demokrácia immár nagyon is vállalható alternatíva ebben a fasizmus és háború felé tolódó, félelmes világban: tető a fejünk felett, amit meg kell becsülnünk, különösen azóta, hogy az „anyaországi” politika végzetes útra lépett. Ezért került a Berlinből emigrált Kaczér Illés jelentős pozícióba az alakuló lapnál. Ezért húzódott fedele alá annyi viszonylag jelentős szellemi ember. Persze azok, akik ebben a helyzetben azzal a tudattal álltak a fenyegetett köztársaság ügye mellé, hogy az ellene támadó erő egyben a magyar fennmaradásnak is legalább ellensége. Ezért tartom ma is vízválasztónak a lapot — akik a második oldalra húzódtak, avagy ottmaradtak, képtelenek voltak felismerni, hányat ütött az óra. Szvatkó Pál jól érezte, hogy igazunk van: hetilapjában (Új Szellem) igyekezett végül hidat teremteni a divergáló táborok között. Hodzsa Milán okos politikus volt: tudta, hogy a magyarokat csak egy demokráciában és nemzetiségi jogban kiépülő köztársaságnak tudja megnyerni: ezért biztosított nekünk szabad kezet szellemi és kultúrpolitikai vonatkozásban. Ezért írhattunk akár erősen ellenzéki, kritikai szellemben a lapnál, ahol publicisztikánknak belső cenzúrája alig volt — a külső pedig ismeretlen volt előttünk abban az időben — hacsak nem a Vihorlátról (Verhovina) beszéltél, lázítottál, mint Fábry Zoli. Nos hát, édes barátom, bennünket nem az agrárok érdeke és ügye érdekelt, hanem az antifasiszta és antiklerikalista felvilágosodásé és agitációé. Nem a koalíciós pártokat kívántuk szolgálni, hanem azt az eszmét népszerűsíteni, hogy ütött a kis nemzetek létének végórája, s egyetlen köteleségünk: egymás mellé húzódni, a kelet-európai egymásrautaltság és szolidaritás kötelékeit megerősíteni, a fenyegetett népek, államok és nemzetek életösztönét felkelteni a ránk nehezedő zord időben. Azért dolgoztunk, hogy a tető a fejünk felett — a csehszlovák polgári demokráciáé — fogadjon be, és védjen meg bennünket, magyarokat is. Ezért követeltünk több életlehetőséget, jogot, kultúrát a magyar néprétegnek. Ezért szolgáltuk a lapban - nem merő opportunizmusból — a szlovák-magyar szellemi kiegyezés ügyét — sajnos, olykor partnerek nélkül vagy kevés megértéssel a túloldalon. S mert tudatosan vállaltuk ezt az irányt, bírálhattuk nyíltan és keményen a népünkre nehezedő szociális és politikai elnyomás helyi jelenségeit. Viszont éppen a német veszély miatt kellett elnézőeknek lennünk a cseh polgári demokrácia általános szerkezetét illetően, ami ezerszer különb volt a német oldalról fenyegető gyarmati rabszolgaságnál. Más alternatívára akkor még csak
