Irodalmi Szemle, 1992
1992/9 - PEÉRY REZSŐ: Levelek a hontalanságból
PEÉRY REZSŐ Holnapot szervező Antal Sándor, Barta Lajos, Kaczér Illés és sok jó átlagműveltségü, remek redakciókban kitanult, világlátott, kisebb kaliberű volt budapesti újságíró. Ez az eleve jó feltételekkel induló sajtó kitermelt azután egy-két nagyvonalú és bámulatos, eredeti író-újságírót. Elég talán itt az újságírók öreg, végül trón ja fosztott fejedelmére: Dzurányi Lászlóra utalnom. A napi sajtóban nőttek szellemi képletté olyan írók-publicisták, mint Fábry, Szalatnai Rezső, Balogh Edgár, Szvatkó Pál, maga Márai Sándor is részben ennek a szellemi fűtöttségü szlovenszkói újságírásnak fia és neveltje. A Kassai Újságtól jutott el a Frankfurter Zeitungig, annak soha vissza nem térő virágkorában. S ha a magam teljesítményére gondolok: a java jót és okosat itt tettem a jobb emberért, felvilágosultságért, humanitásért (amiből látnivaló — düny- nyögöd majd —, hogy milyen keveset tettem). Persze: hatalmi érdek volt a lapok mögött, pénz és politika, tőkeszaporító célzat és pártpolitikai küzdelem. Ám a redakciókban — kivétel itt alig volt — akadtak lelkes és művelt emberek, akik a magyar művelődés, felvilágosítás, humanitás ügyét szolgálták a vitatható keretek között. így biztosított Dzurányi még a PMH-ban közlést és honoráriumot a Nyugat szinte teljes gárdájának, így szolgálta a Reggel vagy a Magyar Újság a haladó szellemű szlovenszkói irodalom ügyét. Volt egy bizonyos cinkosság ebben: nem a lap iránya és érdeke számított, hanem a jó publicisztika, a vers, az irodalmi melléklet benne. Ezért tudott megjelenni Fábry a Reggelben vagy Győry Dezső a PMH-ban, amely egy időben az európai avantgarde előtt is (Franz Kafka, Georg Kaiser, Leonard Frank) kaput nyitott mellékletében. Engem például Antal Sándor ösztökélt, tanított fogalmazni, serkentett, s Barta Lajos nevelt: Szalatnai Rezső is elsősorban kettejük iskolájából került ki. A szlovenszkói redakció így egyben az önmaga kifejezéséért viaskodó szellem és művelődés iskolája, műhelye, fóruma volt — függetlenül a lapgazdák céljaitól és érdekeitől. A mesterek világvárosból érkeztek: Budapestről, Bécsből, Prágából, Berlinből. Iskolájuk, tapasztalatuk, hatásuk tartósabbnak bizonyult az egyetemnél. Ok hozták el hozzánk a Nagyvilág üzenetét, a magyar és európai szellemi újjászületését és forradalomét, hisz Babitscsal és Lukács Györggyel barátkoztak az egyetemen, Kosztolányival, Adyval, Gellért Oszkárral, Tóth Árpáddal ültek együtt a pesti redakciókban, Kari Krausszal sétálgattak Bécsben, vagy Moholy Nagy Lászlóval Berlinben. Ez a szlovenszkói szerkesztőség kapcsolt be bennünket, valahai lázadó, polgári és paraszti származású fiatalokat közvetlenül és egyszeriben a világmtíveltség áramkörébe. A Magyar Újság mögött személy szerint Hodzsa Milán miniszterelnök ama törekvése állt, hogy az állam érdekei számára igyekezzék megnyerni az addig erősen ellenzéki tájékozódású magyar réteget. Tőkés érdekeltségként a Legio-Bank hatalmas ereje. Pártpolitikai támogatóként a koalíciós pártok: az agrárok és a szociáldemokraták. Létrejöttében segített a PMH-ban beálló politikai válság, amit a kenyéradó magyaror
