Irodalmi Szemle, 1992
1992/9 - PEÉRY REZSŐ: Levelek a hontalanságból
PEÉRY REZSŐ Levelek a hontalanságból Stuttgart ,72. nov. 11-én Kedves Fiam és Barátom, meghatott kérésed és leveled, az, hogy ilyen mélyen kiáltasz az Idő betemetett-benőtt csalitjába, s hangod elér a messzeségből hozzám azzal, hogy segítselek tájékozódni ledőlt fáim világában, ahol ifjú reménnyel ügyködtem valaha. Nos hát ad rém: igen jó ötlet volt tanáraid részéről, hogy erre a területre utaltak. A mi szlovenszkói szellemi küzdelmeink, vívódásunk, útkeresésünk idején — a harmincas évek kezdetén, de mindvégig, az összeomlást (1918) követő két évtizedben — a sajtónak, a napilapnak erőteljesen domináns szerep jutott. Ha a napilapok minőségét összeveted a folyóirat- vagy könyvkiaadással, meglátod, milyen egyenlőtlen az eredmény. A lapok urbánus minőségéhez, igényességéhez nem férhet kétség: a könyvkiadás és a folyóirat — ha volt — erősen provinciális jeleget mutatott: ami túlnőtt ezen, mint az Új Szó vagy az Új Szellem, kísérlet maradt, akár a Tűz óta nem egy vállalkozás. Itt talán csak a Magyar Figyelő és a Fórum volt kivétel. Úgyhogy talán nem igazságtalan a sommás ítélet, hogy a napilap — a konzervatív vagy a haladó szellemű egyaránt — nálunk születésétől haláláig (1918—1945) európai szinten mozgott a provinciális szintű, konzervatív és vidékies könyvtermeléssel szemben. Ennek rézben igen egyszerű oka van: az objektív háttere a mögötte álló ipari, polgári, hatalmi vagy munkásmozgalmi érdekeltség, az ekkor még magyar nyelvű és érdeklődésű igényesebb városi lakosság tájékozódási kereslete. Szubjektív háttere: igen sok tehetséges ember csak ott tudott kenyeret kapni, s a szlovenszkói szerkesztőségekben húzódott meg az októberi emigráció nem egy országos nevű, kitűnő embere, mint a
