Irodalmi Szemle, 1992

1992/9 - MARTIN KASARDA: (talán) Az utolsó vacsora

(talán) Az utolsó vacsora

Iszonyúan komoly pofával, mintha Szlovákia valamelyik jövőbeli totalitárius formájában éppen elnöki portrét készítenének róla, kezébe veszi a kelyhet és odanyújtja nekünk. Sorban iszunk belőle, a bor csorog az állunkon, lassan beteltünk vele, mire ő megint megszólal:

— Ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik.

Nézem az asztalnál ülők kétkedő szemét. Még Tamás sem hiszi. Jézus csodabogár, isteni teremtmény, aki mindent csak unalomból tesz. A papájáé a paradicsom minden kincse, nekünk pedig úgy kell meglógnunk a Korsósból, mert nem tudunk fizetni. Úgyse jövünk ide egyhamar, mindnyájan készülünk valahová. Kezdődnek a mezei munkák, a turistaidény, ráadásul Péter Rómába készül megnézni a gladiátorok világbajnokságát. Az utolsó vacsorát az utolsó éjszaka követi. Nótaszóval baktatunk fel az Olajfák hegyére. Ott csodálatos természeti környezetben, csodálatos plátánok árnyékában, nem messze a csodálatos mélységű tavacskától, amely a legenda szerint a helybéli törzsvendégek óriási mennyiségű sörvizeletéből keletkezett, ott bújik meg a csodálatos Gecsemáné sörkert, ahol csodálatos madarak éneke mellett csodálatosan eltölthető egy csomó fölös idő.

Talán ennek a filantrópnak is eszébe jutnak új gondolatok. Afféle sörösek, Jézus az ifjúságától akar itt elbúcsúzni, ahogy mondta, a régi szép időkre kíván emlékezni. A sörnek melankolikus mellékíze van. Szexuális vigasságokról folyó bensőséges beszélgetéssel telik az est, nemi vágyainkat elemezzük, álmokat fejtegetünk, nem zavar minket semmiféle totem, nem számít nekünk egyetlen tabu sem. Elsőként vettem észre, hogy a fák közül néhány úr figyel bennünket. A római spiclirendszer feltűnés nélkül működik. Ezt észrevétlenül meg akartam súgni Jézusnak. Hozzáhajolok. Ő elmerengve hunyorog, nyújtja az ajkát. Nem tudom megállni! Cuppanós csókot nyomok rá.

A végzet veszélyes csapdákat állít az embernek. Gumibotokat is. Jézus fölöslegesen magyarázkodik. Erkölcstelenséggel, homoszexualitással, közbotrányokozással, AIDS-terjesztéssel vádolják, vagyis hát ez utóbbival még nem. Rövid tusakodás után, amikor a rómaiak nem először nem kívánnak reagálni a mi gandhis magatartásunkra és a „puszta kézzel jöttünk” kiáltásainkra, mi hirtelen taktikát változtattunk és sikerült elfutnunk. Az apostolok szétszéledt gyülekezétének úticélja és találkozóhelye magától értetődő: a Kajafás bár. Egy bizonyos írás majd úgy említi, hogy Jézus egyedül volt ott, s ráadásul a római katonák hurcolták oda, de ha az emlékezetem nem csal (ami ugyan misztifikáció is lehet), ez nem így történt.

A mezei futás , mint minden más sportág, árt az egészségnek. Éljen a bár! Jézus már itt ül, jönnek a többiek is, a gecsemánéi szökés sikerült. Patakokban folyik a bor. Csak azt nem értem, miért beszél Jézus újra és újra a még meg nem kötött seftjeiről. Reggel állítólag két zsebessel együtt kereszteket kell felvinnie a Golgotára. De ha így iszogat tovább, akkor egyáltalán nem irigylem, kész kálvária lesz ebben a nyirkos jeruzsálemi