Irodalmi Szemle, 1992
1992/9 - MARTIN KASARDA: (talán) Az utolsó vacsora
MARTIN KASARDA A szamaritánus alighanem megtébolyodott. Alighogy az apostolok bezárták maguk mögött a kaput, megszólalt: — Halálosan szomorú az én lelkem. Maradjatok itt, és virrasszatok! Majd szerfölött nagy örömet szerzett a fiúknak, mert kihajolt az ablakon és behívta a tisztességes jeruzsálemi szüzeket is. Miért is ne, hiszen ordítozva döngették a kaput: — Urunk, Urunk, nyisd meg nékünk! A folytatást biztosan el tudják képzelni. Tűz. Jézus ugyanis észrevette, hogy friss olajat hoztak a lámpákba. Az égő kanócok fényében ép testen végzett intenzív mozgás közben épp a kaja jutott eszembe. És ebben nem voltam egyedül. A fiúk felállnak, irány — a bárány. A lányokat pedig kiszolgáltatjuk a leszboszi fertőnek. Mint megtudtam, van egy kötelességem. Istenem, miért éppen én? Jézus úgy döntött, én vagyok a megfelelő ember, foglaljak asztalt Kajafásnál. Nem tudok szót érteni azokkal, akikről nem tudom, mifélék. Amit sejtettem, megtörtént. Kajafás azt mondta, ő itt nem akar zsidókat látni. Amúgy szlovák módon jól szájon vágtam, mert a Zsidót nem nagy Zs-vel mondta. Pedig a Ľudovít Štúr Nyelvtudományi Intézet által kiagyalt szlovák helyesírási szabályzat is így tünteti fel majd egykor. De hát beszélj a gojjal értelmesen: A hitehagyott antiszemita csak erőszak alkalmazása után szelídült meg. És adott inkább még harminc ezüstöt is, csak hogy hozzá menjünk el, mert nála csend lesz, nyugalom és hasonló közhelyek, amelyeket az ember a reklámnak köszönhetően ismer. Jeruzsálem utcáin lődörgök. Az örök mocsok városa ez. Jézus és a fiúk biztosan tömik már a fejüket. Kicsit hiányzik Magdolna illata. De ha kanmuri, akkor legyen kanmuri. Ha utolsó vacsora, akkor legyen az a javából. Még nem sejtem, mivé teszi majd a történelem. A látnokság sohasem volt erős oldalam, bár néhány évszázad múlva nemegyszer tűzhalállal büntetnek majd érte. A korsós zugvendéglőben tizenkét hosszúhajú ül. Van itt egy szék számomra is. Jézus halálosan komoly. Megint gyötri a világfájdalom, még Párizsban Baudelaire is megirigyelhetné érte, ha már élne. Amióta követik őt a titkosok, gyakran elviselhetetlen volt. Legalább ma megfeledkezhetne róla, hiszen ahogy mondja, három nap múlva már a papájánál lesz. De nem, ő a lelkünkre beszél, árulásról és megtagadásról, csalásról és cselszövésről és sok más erkölcsi kategóriáról papol. Az ördög vinné el. A báránysült helyett kenyeret vett a kezébe, megtörte és felénk nyújtva ezt mondta: — Vegyétek és égyétek, ez az én testem. A „zsidó" a szlovák helyesírási úzus szerintt kétféleképpen írható: ha vallásként értelmezem, kis „zs”, ha népnévként, akkor nagy „Zs".
