Irodalmi Szemle, 1992
1992/9 - MARTIN KASARDA: (talán) Az utolsó vacsora
(talán) Az utolsó vacsora értettünk rajta. Hiszen a porzóhoz is megvan a bibe. Hogy van itt egy kis bibi? Nem tudom, a biológiához én nem értek, arra majd megszületik Linné. Nekem ma elegendő a minimum, a szex. Lehet, hogy most megvetnek, felemlegetik az összes szentet, de hát ilyen a valóság. Egyszer szeretném leírni mindazt a gyönyörűséget, mellyel a jeruzsálemi hajadonok megajándékoztak minket. Fényévnyire voltak az úgynevezett misszionáriusi póztól. Azt csak jóval később találták ki mint alaphelyzetet. Kezem kecses testre teszem. A szférák zenéje. Jézus nem tartozott a zene igazi szerelmesei közé. Ha az lett volna, minden másképp történik. Őt csak az angyali karok, az alázatos isteni énekek érdeklik. Tudom, ez egyfajta válasz a jelenlegi római popzenére, melynek dallamossága nagyon közel áll a giccshez és nagyon távol a tisztességes rock’ n’ rolltól. Istenem, honnan vettem ezt a szót? Megint a plátói módon visszaemlékező lelkemből? Gyakran megesik velem, hogy olyan fogalmak jutnak eszembe, amelyekhez nem találom a pontos megnevezést. Lehet, hogy ez dejá vu. Lehet, hogy parapszichológia. Nincs időm törni rajta a fejem. Önöknek van? Jézus éppen a csúcspontra jutott Mária Magdolnával. Egy kicsit irigylem. Nem mintha én nem juthatnék el Mártával az orgazmusig, azt nem mondanám, csak éppen mások kéjelgését nézve mindig eszembe jut, hogy én is ilyen hülyén festek-e az erekciómmal. Feszült arc, izzadt test, lihegés, sikolyok. A kanca csődör általi megtermékenyítése — természetesen elméletileg — semmiben sem különbözik. Még szerencse, hogy az Isten, mármint Jézus papája, nem tett a fütykösünkbe csontot. Mozgás, mozgás, mozgás. Veríték, veríték, veríték. Jézus, Jézus, Jézus. És végül az orgazmus. Most jólesne rágyújtani. Ez azonban Európában csak a tizenhatodik században válik lehetővé, Amerika felfedezése után, vagyis nincs szerencsénk. Csak a ház előtti zsivaj terel vissza a valóságba. Tizenegy apostol. Jézus az ablaknál állva közvetíti ténykedésüket. Megpróbálják a horgukra csalogatni a tisztességes jeruzsálemi szüzeket. De ahogy az nálunk megszokott, nincs dohányuk. így a lányok figyelemre se méltatják őket. Én már rég megpróbáltam rávenni cimboráimat az üzérkedésre, de Jézus minduntalan csak azt hajtogatja, hogy szeressük felebarátainkat. Amikor azzal érveltem, hogy pénzzel a zsebünkben talán többet érne szeretni a felebarátainkat, de még inkább felebarátnőinket, azt válaszolta, hogy ne paráználkodjak. Puritán. Bár igaza van, hiszen Mária Magdolna pénz nélkül is hajlandó velünk... A háziasszony bátortalan tiltakozása ellenére bejönnek. Szesztestvéreink. Jézus kiötlött egy tervet: a Korsósnál elfogyasztott bárány után a Gecsemáné sörkertbe megyünk, és éjszakára majd a Kajafás bárban húzódunk meg. Parádés stáció, csupa kurva, római katona, itt-ott papok és egyéb csőcselék. Azt rebesgetik, hogy az egészet Pilátus, a júdeai közbiztonsági testület főnöke irányítja. Ott könnyen lehet provokálni. A haditanács tehát helyénvaló, akármit mondjon is Márta.
