Irodalmi Szemle, 1992

1992/9 - MONOSZLÓY DEZSŐ: A szétgurult golyók története

A szétgurult golyók története

A stewardess éppen akkor ért a közelükbe. X konyakot, Y Camparit kért, koccintottak. A repülőgép erősen rázkódott, időnként mintha villámfények cikáztak volna a szárnyak végén. Szent Péter játszik. Szent Péter infantilis. Lassankét mindenki infantilis lesz. Menj el egy rekedt hangon hörgő énekes koncertjére, vagy figyeld meg, hogyan örülnek az amerikaiak a tűzijátéknak meg a léggömböknek. Amerikaiak nincsenek. Szovjet emberek sincsenek. De voltak. Nem voltak, legfeljebb demokráciába vagy diktatúrába kényszerített csőcselék. Viszont ők határozták meg a mi életünket is. Most is ők határozzák meg. Na látod. Jobb választás úgysem akad. A kínaiak se lennének jobbak. Azoknak egyszer már volt kultúrájuk. Hátha rádöbbennének. Ha megérkezünk, azonnal megmártózom a tengerben. Azt aligha. Amikor megérkezünk, sötét lesz, ismeretlen tengerben nem lehet sötétben fürödni. Megesznek a cápák vagy déltengeri óriáskígyók. Az a tenger nem ismeretlen, öt évvel ezelőtt már kipróbáltuk. Ötszáz kilométerrel északabbra, azt hiszed, az ugyanaz? Jó, hát akkor megvárjuk, míg kivilágosodik. Meg amíg dél lesz. Rengeteg rákot meg halat zabálunk majd, egy csomó dologról úgyis lemaradtunk. Például miről? Például nem tudjuk, mi van az ötödik dimenzióban. A negyediket tudjuk? Azt többé-kevésbé, legalábbis Einstein után vagy Einstein ellenében. Aztán azt sem sejtjük, mi van a világmindenségen túl. Egy nagy, sötét folt, nemrégen fedezték fel. De mi van a folton belül? A folton belül lyuk van, s azon át az ember a végtelenbe pottyan. Nem is ártana egy kis végtelen, úgyis minden ki van mérve. Alighogy elindultunk, fogadjunk, te is arra gondoltál, mikor jövünk vissza, s ki vár ránk a repülőtéren. Senki, de nem is erre gondoltam. Hanem mire? Semmire. Semmire gondolni kellemes. Legalább nem erőlteti meg magát az ember. De csak ha nem a semmire, hanem semmit se gondol. Pontosan. Nem vagy álmos? Nem. Lehet, mielőtt leszállunk, még egy hülye filmet fognak vetíteni. Bangkokban meddig várunk arra a másik gépre? Másfél óráig. A bangkoki repülőtér sem oázis. Még valamirevaló presszókávét sem lehet kapni. A konyak és a whisky is drága. Ebben a derék thailandi masinában legalább ez ingyen van! Hányadiknál tartasz? Azt hiszem, a negyediknél. A nyolcadiknál majd felköszöntöm magam. De nem a mostani énemet, hanem egy régebbi kivitelűt. Mondjuk az első gimnazista korombelit. Akkor vonultam be az intézetbe, éppen nekigyür- kőztünk az írásbeli feladatnak. Talán még azt is tudod,miről írtatok? Elfelejthetetlen, eredeti feladat volt. Az osztályfőnökünk találmánya. Mindenkinek le kellett írni, milyen könyvet olvasott eddig életében. Én legalább három oldalt teleírtam. Volt olyan diák, aki csak három-négy könyvről tudott számot adni. A könyvek tartalmát is le kellett írni? Nem, csak a címeket. Nagyon örültem ennek a feladatnak. Úgy éreztem, mindjárt a legelőnyösebb oldalamról mutatkozhatom be. Én nem vágyom vissza a gyerekkoromba. Én sem. Mindig felnőtt akartam lenni. Előre kíváncsi voltam, milyen arcot vág majd az osztályfőnököm, amikor a címek között Zola-könyvekre akad. A Nanát is olvastad? Azt is, mindent