Irodalmi Szemle, 1992

1992/8 - DOKUMENTUM - Görömbei András: Dokumentum és emlék

dokumentum

________________________________________________________________.

v

olt. Megijedt, amikor megtudta, hogy másnapi előadásom tárgya az újabb szlovákiai magyar próza. Megnézte az előadásom szövegét, majd valami olyasmit mondott, hogy „te gyermek, ebből szörnyű baj lesz”, de nem mondta hogy ne olvassam fel. Másnap aztán kitört a pánik, amikor az előadásom előtt megjelent a teremben egy sötét szemüveges úr, kollégáim rémülettel vegyes utálattal súgták meg nekem, hogy ő Bábi Tibor. (Ez a szerencsétlen költő az Új Szóban azzal vádolta Dobos Lászlót, hogy a part ellensége, mert nemzetiségvédelmi miniszterként nyilván a párttól akarta megvédeni a nemzetiséget. Az a Bábi tette ezt, aki korábban azt írta versében, hogy nyolc testvér közül egyedül ő maradt meg magyarnak, az embert alázó kényszerűséget egyedül ő tagadja...) Az előadásom után nekem rontott: „Hogy mer maga itt ilyen konjuktúralovagot, mint ez a Dobos, így emlegetni?” Elküldtem Bábit a maga „járott útjara”, mondván hogy aki Dobos Lászlóról így beszél, azzal nem állok szóba. Rossz szájízzel jöttem haza első pozsonyi utamról, mert nekem könnyű helyzetem volt, de ott maradtak kedves vendéglátóim, Turczel Lajos és Jakab Istvánék. Miattu bántott a lelkiismeret. (A konferencia anyagát az egyetem évkönyvének önálló kötetében adták ki, az én előadásom persze nem jelenhetett meg ott, helyette Darkó István novelláiról írtam. Diszkriminált előadásomat pedig az Együtt című, debreceni fiatalokat bemutató antológiának adtam. Ott sem lett vele szerencsém, onnan Tóth Dezső lektori véleménye tiltotta ki Dobos László emlegetése miatt. Az antológia írói aláírtak akkor egy nyilatkozatot, mely szerint visszavonják írásaikat az én dolgozatom letiltása miatt. Végül - sok rábeszélésre — engedtek, s megjelent az Együtt, első darabja annak az ötévenként azóta Debrecenben rendszeresen kiadott antológiasornak, melynek ötödik kötete 1991-ben jelent meg, s mely húsz év alatt oly sok Debrecenban induló fiatal irodalmár pályáján jelentette az első komoly

publikációt. Tanulmányomat később a Tiszatáj közölte.)

A hetvenes évek elején a nemzetiségi irodalmaknak a Tiszatáj lett az elsőszámú magyarországi fóruma. Mi, akkori debreceni fiatalok is gyakran publikáltunk ott. Az Alföld is rendszeresen foglalkozott a nemzetiségi magyar irodalmakkal. A hetvenes évek elején már erről a témáról akartunk irodalmi napokat rendezni Debrecenben, de az lett a „hivatalos szervekké (Minisztérium, Pártközpont) vívott küzdelem szomorú eredménye, hogy a téma A szomszédos országok magyar irodalmárról „A szomszédos országok magyar irodalmának hazai fogadtatásáéra változott, majd ebből a címből törölték a „magyar" jelzőt, s letiltották a „külföldi vendégek” meghívását... ^

Közben Csehszlovákiában tovább folyt a szellemi életben a „tisztogatás, az idegölőén elnyújtott büntetéssorozat. Senki sem lehetett biztonságban évekig emiatt. Csanda Sándor pedig olyan összefoglaló tanulmányokat készített és jelentetett meg kötetekben a csehszlovákiai magyar irodalomról, melyekben önmaga portréját is megrajzolta, de Turczel Lajosnak es Dobos Lászlónak a nevét sem írta le. 1973 őszén Pozsonyban megkérdeztem tőle, hogy miként számol el ezzel lelkiismeretileg. Erre azt a „magyarázatot adta, hogy ők „szilenciumon vannak".