Irodalmi Szemle, 1992
1992/8 - DOKUMENTUM - Görömbei András: Dokumentum és emlék
882 Dokumentum és emlé Ezek után vetettem fel azt az ötletet, hogy az Alföld tematiku számokban mutassa be a nemzetiségi magyar irodalmakat. Azt is fölajánlot tam, hogy indításképpen hamarosan összeállítom a csehszlovákiai magya számot, s utána barátaimmal összefogva megcsináljuk a többit is. Abbai megállapodtunk, hogy mindegyik számban szerepelni fognak az illeti ország nemzeti is kisebb arányban. Az erdélyi összeállítást kettős számnál terveztük Márkus Bélával, az Alföld akkori olvasószerkesztőjével... 1973-as három hónapos csehszlovákiai aspiránsi kutatóutam során ; csehszlovákiai magyar irodalom szinte minden alkotójával személyesen i; megismerkedtem, könnyű volt most tőlük írásokat kérnem. S könnyű vol segítségüket kérnem egymás biztatásához, s a szlovák anyag megszerzésé hez. Még az akkor keserűen hallgató Tőzsér Árpád is küldött verset legalábt arról, hogy miért nem ír verset... A gyűjtőmunka nagy részét 1975 nyarár Pozsonyban végeztem, ahol elvileg egyetemi csereüdülésen voltunk gyakorlatilag azonban feleségemmel együtt a szó szoros értelméber éjjel-nappal olvastunk, hiszen sok visszatartott, késleltetett, letiltott műve volt akkor a csehszlovákiai magyar irodalomnak. Mindegyik magyar irodalomnak a legjobb szintjét akartuk bemutatni Egyéb szempontunk nem volt. Se politikai, se nemzedéki, se irodalmi irányzatú.. Mindenkitől kértem kéziratot, akit addig művei alapján erre érdemesnek gondoltam. A tárgyat pedig körültekintően tanulmányoztam, hiszen kandidátusi értekezésem jórészt készen volt ekkorra, bevezető' áttekintő tanulmányként annak a vázlatát jelentettem meg. Dobos lászlóval presszóban találkoztunk, oda hozta egy szatyorban az Egy szál ingben kéziratát. Nem akart a lakásán fogadni, lehallgatták, vendégei miatt is zaklatták. Alighogy leültünk a presszóban, letelepedett a szomszéd asztalhoz e8Y jellegzetes borkabátos figura, nem is titkolta, hogy bennünket figyel. Amint eljöttünk Pozsonyból, újra zaklatták Dobos Lászlót, hogy mit akartunk mi vele. Egész éjszaka olvastuk a regényét, s rábeszéltük őt arra, hogy hadd hozzuk át a regény egyik fejezetét Magyarországra, majd csak feloldják a szilenciumát. Pozsonyban nem közlésre, csak olvasásra adta a kéziratot. Hihetetlen lelkierő kellett ahhoz, hogy azt a nagy regényt ilyen körülmények között megírja. Cselényi László, Varga Imre és Kulcsár Ferenc versesköteteit és más, Csandáék, Bábiék által nekem felrótt kéziratos olvasmányaimat „csak” késleltették, esztétikai és egyéb okokra hivatkozva nem engedték megjelenni ugyanők, de Dobos Lászlónak büntetésül kirótt szilenciuma is volt. Összeállt az A//ó7<i-szám, de Dobos László írása nélkül hitelét vesztette volna az egész vállalkozás. Kovács Kálmán vállalta volna a közlést, de nem volt Dobos Lászlótól engedélyünk ehhez. Ekkor — egyéb abszurdoid ötletek mellett azt javasoltam, hogy közöljünk egy részt a Földönfutók- ból, s lábjegyzetben álljon ott az, hogy Dobos László szilenciuma miatt nem tudunk az új regényéből részletet közölni. Ezen Kovács Kálmán keserűen nevetett, de azt mondta, hogy a szilenciumra nem lehet utalni, ez nem jó.
