Irodalmi Szemle, 1992

1992/8 - DOKUMENTUM - Görömbei András: Dokumentum és emlék

Dokumentum és emlék

Elvtársi üdvözlettel:

A szekció vezetőségének jelen lévő tagjai: Bábi Tibor, Csanda Sándor, Egri Viktor, Ordódi Katalin, Szabó Béla, Zs. Nagy Lajos.

Lejegyezte: Csanda "

Ennek az állásfoglalásnak az elemzésétől eltekintek, nem akarom evidenciák magyarázásával megbántani a tisztelt olvasót. Ez a szöveg ugyanis politikai és irodalomszemléleti szempontból egyaránt plasztikusan, egyertelműen bemutatja önmagát. Előzményei, egyes utalásai és következményei azonban megvilágítást érdemelhetnek.

Utolsó egyetemi éveimben már rendszeresen írtam kritikákat, kisebb tanulmányokat is a csehszlovákiai magyar irodalomról, elsősorban az Alföldbe. Egyik első tanulmányomat Tőzsér Árpád az Irodalmi Szemlében közölte 1968-ban (első és egyben utolsó publikációm volt ez ott). Dobos László (

Földönfutók, 1967) és-Turczel Lajos (Két kor mezsgyéjén, 1967) könyvei a nemzetiségi történelemnek művészi, illetve tudományos értékű megjelenítésével fogtak meg, ezekről a könyvekről írni öröm volt számomra (Jelenkor; Alföld). Kovács Kálmán, az Alföld akkori főszerkesztője, aki első írásaimat közölte, részt vett Hamván a Tompa-centenáriumon, közvetlenül tapasztalta a csehszlovákiai magyar irodalom akkori forrongó életét, útjáról Turczel Lajos, Dobos László és mások megerősített barátságával tért haza, a Földönfutókról a Béládi-féle Kritikában írt szép esszét. Kiss Ferenc, édesapám egykori cellatársa a Valóságban együttt írt Turczel Lajos és Dobos László könyvéről. Czine Mihály, a nemzetiségi magyar irodalmakkal akkor már évek óta elmélyülten foglalkozó irodalomtörténész első kritikáimat olvasva további munkára biztatott, majd hamarosan aspiránsvezetőm lett. (Csandáék szövegében tehát ő a hírhedett aspiránsvezető, jóllehet 1975-ben már rég nem voltam aspiráns.)

Jó érzés volt a „nagy öregek” (Barta János, Bán Imre) mesteri és Julow Viktor atyai barátsága mellett a közvetlenül előttem járó generáció tagjainak baráti biztatását is megkapnom — itt nem részletezhető előzmények után. Akkor azt hittem, az, hogy felvettek aspiránsnak, végét jelenti a rossz időknek. Bár világosan érzékeltem, hogy akiknek vonzáskörébe kerültem, azok többnyire nehezen megtűrt vagy egyenesen üldözött emberek.

Czine Mihály javaslatára kezdtem az újabb csehszlovákiai magyar irodalom történetének megírásába 1970-ben. A legrosszabb időben, hiszen a Prágai Tavasz letörése után hamarosan elkezdődött a csehszlovákiai magyar írók és irodalomtörténészek szellemi megtizedelése is. Ebben, miként Grendel Lajos idézett írása is megnevezi, írók, irodalomtörténészek aktívan közreműködtek. Akciójukkal már az első pillanatban szembekerültem. 1970-ben a pozsonyi magyar tanszék működésének huszadik évfordulóján rendezett tudományos konferencián — Turczel Lajos meghívására — előadással vettem részt. Dobos Lászlót már leváltották a miniszterségből, kirakták az állásából, szilenciumra ítélték. Turczel Lajos akkor még a helyén