Irodalmi Szemle, 1992
1992/8 - DOKUMENTUM - Görömbei András: Dokumentum és emlék
DOKUMENTUM jellemző, hogy a kebelbarátainak tartott írókról hamis adatokat közöl: pl. „Turczel Lajos kitűnő tanulmányai Petőfiről és Tőzsér Árpád esszéi a régi magyar irodalomról." Erről azt kell tudni, hogy Tőzsér csupán egyetlen esszét közölt a régi irodalomból (olyan vitatható állításokkal, hogy Szenei Molnár ateista és vallásos is), Turczel pedig szintén egyet (folytatásokban Petőfiről). Az sem lehet véletlen, hogy a CSKP-ban megmaradt írókról Görömbei általában becsmérlő hangon, elfogultan ír. Az egyébként általunk is tehetségesnek tartott Görömbeit kebelbaráti érzelmei olyan dilettáns jellegű megállapításokra ragadtatják, hogy Cselényi Lászlónak évek óta kiadhatatlanul gyöngének minősített kötetét (a Madách Kiadóban) Joyce Ulysseséhez hasonlítja. A neki nem szimpatikus írók nagy részéről pedig nem ír semmit. Ezzel elmélyíti az írók közt lévő általa is említett ellentéteket, mert szekciónk tagjainak nagy része úgy érzi, hogy Görömbei haveri alapon diszkriminálja azokat, akik nem kvaterkáztak vele. A tanulmány szellemében megnyilatkozik bizonyos nemzedéki elfogultság is. Ügy tünteti fel, mintha az ötvenes évek végén kezdődne a színvonalas szlovákiai magyar irodalom. Ezzel részben a szocialista realizmust akarja kompromittálni, részben pedig elvitatja olyan írók tehetségét, mint Egri, Bábi és mások, akik jelentősebb életművel rendelkeznek, mint az általa kiemelt írók. Hasonlóan túldicséri kezdő költőinknek még októberben meg sem jelent könyveit, pl. Varga Crusoe-szaltók, Kulcsár Édennek neveztem. Véleményünk szerint a nemzedéki elfogultság nemcsak antimarxista tendenciákat rejt magában, hanem általában igazságtalan az idősebb nemzedékkel szemben. Monoszlóyról úgy ír, mintha nem tudná, hogy disszidált. Nem hallgathatjuk el Görömbeinek és aspiránsvezetőjének azt az elvi hibáját sem, hogy narodnyiki szempontokat érvényesítenek: bizonyos előzetes koncepció alapján (valami népies kaptafára) agyondicsérnek paraszti származású írókat, másokat pedig ezek hiánya miatt egyszerűen értéktelennek tartanak. A Görömbei-cikk és a hasonlóan tendenciózus magyarországi közlemények elleni kifogásainkat még hosszan sorolhatnánk, s szekciónk pártcsoportjának tagjai a fent leírtaknál sokkal élesebb véleményt hangoztatnak. Nem szeretnénk azonban a magyarországi írótársainkkal ellenséges polémiát folytatni, s abban is bízunk, hogy Görömbei korrigálni tudja elfogult nézeteit, ezért mindenekelőtt az Alföld szerkesztőségének és Szabolcsi Miklós elvtársnak, mint a XX. századi irodalmi aspiránsképzés felelős vezetőjének küldjük meg állásfoglalásunkat. A felsőbb szervekkel való konzultáció után lehetséges, hogy a sajtóban is válaszolni fogunk a Görömbeiéhez hasonló cikkekre, főként, ha ilyenek a jövőben is megjelennek.
