Irodalmi Szemle, 1992

1992/8 - DOKUMENTUM - Görömbei András: Dokumentum és emlék

Dokumentum és emlék

pedig így összegez: „Ha valaki egyszer mégis megírja majd a szlovákiai magyar irodalom hatvannyolc utáni két évtizedének történetét és viszontagságait, nem kerülheti meg a legkényesebb kérdést sem: a hatalom és az irodalom viszonyát és egyenlőtlen küzdelmét. Ebben az időszakában a normalizáció kétszer söpör végig irodalmunkon. Először a hetvenes évek elején, majd a nyolcvanas évek első felében. Az első hullám brutálisabb volt, a szlovákiai magyar irodalom olyan kulcsszereplőit ítélte hallgatásra, mint Dobos László, illetve szorította a közélet peremére, mint Tőzsér Árpád, Cselényi László, Koncsol László és mások. A hetvenes évek két vezérnorma- lizálója, Bábi Tibor és Csanda Sándor szorosra fogta a gyeplőt. Befolyásuk odáig terjedt, hogy Aczél Györgynél följelentették az Alföld folyóiratot és Görömbei András irodalomtörténészt. Bábi Tibor halála után és Csanda Sándor hosszú betegsége idején a tandemet Rácz Olivér és Duba Gyula alkotta. Ebben az új felállásban Rácz Olivér és a párt által a Madách Kiadó és az Irodalmi Szemle nyakára ültetett irodalmi bürokraták és keretlegények képviselték a ’’kemény" vonalat, míg Duba Gyula hajlékonyabb, „puha” politikájával puhította kisebb-nagyobb eredménnyel a sarokba szorított írókat."

Az alábbi dokumentum az „első hullám” működéséhez ad egy morzsányi adalékot.

„A szlovákiai írók Szövetsége magyar szekciójának állásfoglalása Görömbei Andrásnak az Alföld lO. számában és más magyarországi folyóiratokban megjelent cikkeiről:

Az írószövetség magyar szekciójának vezetősége 1975. dec. 17-i ülésén megvitatta az Alföld ez évi októberi számát, s a magyarországi sajtóban az utóbbi években másutt is megjelent, a CSKP iroda- lompoltikájával ellentétes nézeteket hirdető közleményeket. Azt kell mindenekelőtt leszögeznünk, hogy a CSKP az 1956-os magyarországi ellenforradalom után az ott elítélt írók mellett szóló közlemények közlését eleve nem engedélyezte volna, s az ott betiltott müvek kiadását és terjesztését Csehszlovákiában is leállították.

Ezzel szemben Görömbei cikke és néhány más magyarországi folyóiratban megjelent közlemény nemcsak közli, hanem egyenesen preferálja a Pártból jobboldali elhajlásért kizárt írókat. így pl. Görömbei András Dobos Lászlónak Egy szál ingben c. még nyomdába sem került regényéről a legmagasabb fokú elismeréssel ír, noha a lektori szakvélemények szerint a regényt a szerzőnek át kellett dolgoznia, és semmiképpen sem tartható jobbnak, mint Egri Viktor regényeinek átlaga. A folyóirat szerkesztősége pedig a még közlésre nem engedélyezett regényből megtévesztő alcímmel közöl egy terjedelmes részletet. A Pártból kizárt vagy törölt íróknak bizonyára ilyen érveléssel próbáltak a folyóiratban segíteni, de ez inkább árthat, mint használhat az illetőknek is. Görömbei tudományos etikájára az is