Irodalmi Szemle, 1992
1992/8 - TURCZEL LAJOS: Irodalmunk irodalomtörténetírási problémái a két háború között
Turczel Lajos Irodalmunk irodalomtörténet-írási problémái a két háború között ai) A két háború közti korszak irodalmáról objektív irodalomtörténetti elemzésekkel megalapozott meggyőző értékrend máig nem alakult ki, de az irodalmi és irodalomtörténeti köztudatban vannak hozzávetőleges képek. Saját tapasztalataim, kutatásaim mellett ezeket is figyelembe véve A csehszlovákiai magyar irodalom hat évtizede című áttekintő tanulmányomban én is felvázoltam az értékrendi elképzelésemet, és itt most a korszak íróit ehhez igazodva mutatom be. A szépirodalmi művek közül a dráma volt a legfejletlenebb és a dramaturgiai érettség, színpadismeret hiánya miatt az olyan rokonszenves próbálkozók sem érték el a magyarországi átlagszínvonalat, mint Ásgúthy Erzsébet, Sándor Imre, és Sebesi Ernő. Hármuk közül mai hivatásos színjátszásunk esetleg Ásgúthyt tudná feltámasztani a Simor Miklóssal közösen írt pirandellói ihletésű Talánnak, valamint a második világháborús tematikájú Epizódjának megfelelő átdolgozásával. A még említhető „drámát írók” közül az irodalmilag képzett Sziklay Ferenc színpadra termett művet nem írt, de Catullusa. olvasásra érdemes könyvdráma. A líra fejlődése a dilettantizmus nagymérvű elburjánzása ellenére is biztató volt. Olyan költő ugyan nem akadt, aki megközelítette volna a korszak magyarországi csúcsteljesítményeit, de voltak jelentős alkotók, akik java termésükben a művészi és eszmei korszerűséget egységben valósították meg; vagy ha művészileg meg-megbotlottak is: az emberiség ügyét mozgósítólag tudták képviselni, a kisebbségi sors élményét és a sorsvállalás étoszát nemzedéki érvénnyel fejezték ki. Négy ilyen jelentős iránymutató költő volt: Forbáth Imre, Győry Dezső, Mécs László és Vozári Dezső. A gyermekkora nagy részét és a gimnáziumi éveit Nyitrán töltő, de aztán Pestre sodródó Forbáth Imre 1919-ben a magyarorországi forradalmak emigrásaként jött hozzánk. Orvosi tanulmányait Prágában folytatva szoros kapcsolatba került a cseh poetizmus költőivel (Nezval, Seifert, Teige stb.) Tanulmányai befejezése után is Csehországban maradt, és a kommunista mozgalomban tevékenykedett. 1918 és 1945 között négy verseskötete jelent meg: Versek, Vándordal, Favágók, Panasz és remény; 1945 után két
