Irodalmi Szemle, 1992

1992/8 - TURCZEL LAJOS: Irodalmunk irodalomtörténetírási problémái a két háború között

Irodalmunk irodalomtörténet-írásl problémái a két háború között

válogatott kötete látott napvilágot: Mikor a néma beszélni kezd (1958), Csoda váró (1978). Lírája az avantgardizmus jegyében bontakozott ki, s az irányadó Kassák Lajos és Barta Sándor mellett egyik jelentős, iroda- lomtörténetileg számon tartott képviselője lett a magyar nyelvű avantgar- dista költészetnek. Indulásakor Walt Whitman termékenyítő forrásából töltődött fel, de a döntő hatást a német expresszionizmus gyakorolta rá. Verseit elsöprő erejű dinamizmus, nagy látomásos fantázia, a groteszk és szatirikus szemlélet meglepő erőssége és a kaland, az egzotikum iránti rajongás jellemezte. A kommunista mozgalomhoz való kötődés folyamatosan erős alkotói dilemmát okozott neki, melyet a költői hajlamaiból adódó avantgardista parttalanság és a pártos elkötelezettsége által diktált realista fegyelmezettség ellentéte alakított ki. Kötelességből írt realista verseinek nagy része gyenge, s a kimelkedő háború- és fasizmusellenes alkotásai egytől egyig szabadversekben születtek (Mikor a néma beszélni kezd, Felébrednek egyszer, Költőkhöz intő szózat stb.'). Nagyszerű költői önarcképei is vannak (Ábrázolj engem így, Önarckép).

A Rimaszombatban született Győry Dezső a korszak legjellegzetesebb kisebbségi költője volt, s az elsők között reagált azokra a társadalmi és lelki változásokra, válságokra, amelyek a kisebbségi helyzetbe jutás velejárói voltak. Első jelentős köteteinek (A láthatatlan gárda, Újarcú magyarok) lírája közvetlenül a magyar kisebbség életéből, történelmi, szociális és erkölcsi szemléléséből és igényeiből fakadt, s ezért azt is mondhatjuk, hogy ezek a kötetek a kisebbségi lírai életregényt, s erkölcsi fejlődésképet tartalmazzák. A harmincas évek köteteiben {A hegyek árnyékában, Zengő Dunatáj) már a fasizmus elleni kiállás, „kardos humanizmus” kap hangot, amelyet aztán a költő a legvészterhesebb időben: a második világháború idején a fasiszta Szlovák Államban írt nagy poémával, az Emberi hanggal teljesített ki. Győrynél azt is ki kell emelni, hogy az értelmiségi ifjúsági mozgalmainkkal termékenyítő eszmei kapcsolatban volt, s a sarlósok szabadmozgalmi korszakukban saját költőjüknek tekintették. Nem lehet elhallgatni azt sem, hogy — fellépésétől kezdve aktív újságíró lévén — verseibe folyamatosan és diszkreditálólag rengeteg zsurnalisztikus stílusfogás került be. 1945 után — Forbáthoz hasonlóan — lírája kiapadt, s akkor Magyarországon élve nagy közönségsikert aratott olvasmányos történelmi regényeket írt ( Viharvirág, Sorsvirág, Tüzvirág). Költészetéből Magyarországon és nálunk is több válogatás jelent meg.

A Kassa környéki szlovák falucskában: Hernádszentistvánban született Mécs László premontrei szerzetes volt és egy ideig Nagykaposon és Királyhelmecen plébánoskodott. Kisebbségi líránkba a Hajnali harangszó című nagy poémájával robbant be, amelyben Vörösmartyra emlékeztető költői képekkel is érzékeltette a háború szörnyűségeit, forró szívvel hirdette az emberek és fajok közti szeretetet, és átkot mondott a békesség és szeretet meggyalázóira. Versében és azonos című verseskötetében először szólalt meg költői erővel a szlovákiai magyar vox humana, a Hajnali harangszót az egymást követő értelmiségi nemzedékek tagjai