Irodalmi Szemle, 1992

1992/8 - PAVEL VILIKOVSKÝ: Az élet örökzöld hátaslova

Az élet örökzöld hátaslova

csak jégverés ne

az étlap

Csak a velem született nyelvérzékemben bízhattam, meg a közben már közmondásossá vált intuíciómban. De nem lettem volna én, ha nem lettem volna mindenre felkészülve. Miközben háromnapos borostámát gyengéden hozzászorítottam a bájos pásztorlány rózsás és ragyaverte orcájához, szabad kezemmel vaktában kitapogattam a már említett cseh—szlovák kisszótárt, és feltűnés nélkül kiraktam a fűre.

Már rövid lapozgatás után — a papír sustorgását feltűnés nélküli hangos sóhajokkal álcáztam — meggyőződtem róla, hogy ez rendkívül sikerült kis mű, rövid és áttekinthető... Lázas sietségei lapozgattam benne, és csakhamar felujjongtam. A korlátoltabb cseh turisták számára ugyanis egy fejezetben ki voltak dolgozva az alapvető társalgási minták is, melyek célja, hogy segítségükkel megszerezzék az élethez feltétlenül szükséges dolgokat, és megnyerjék az egyszerű szlovák nép szívét. Saját tapasztalatomból mondhatom, hogy sem az egyik, sem a másik nem volt gyerekjáték, még szlovák nyelven sem. A világnyelvek közül ugyanis — a magamét is beleértve — a szlovákok leginkább a pénz nyelvén értenek, és a bankjegyek sustorgására a látszólag kemény szívük is meglágyul.

Rövid fontolgatás után a javasolt témák közül az időjárást választottam, a könnyed, kötetlen társalgás világszerte legkedveltebb tárgyát.

Tán csak nem fog ma esni? — kérdeztem, és mindjárt válaszoltam is: Lehet, hogy eső jön, lehet, hogy zivatar, csak jégverés ne legyen! Ezzel azonban sajnos, az időjárás témája az én társalgási könyvemben ki is volt merítve. Éreztem viszont, hogy a pásztorlány, Stella II, meglepeten fészkelődik alattam, s ebből a reám jellemző éleslátással arra következtettem, hogy a hasonló terjengős szóbeli megnyilatkozásokhoz nincsen hozzászokva. Elhatároztam, hogy ütöm a vasat, míg meleg. Tömörsége és valamiféle célratörő volta miatt legalkalmasabbnak a „Vendéglőben” című témát találtam.

Kérem az étlapot! — szólítottam fel a még mindig ámultán reám bámuló pásztorlányt. Őszinte megrökönyödése egy pillanatra megingatta biztonságomat. Étlap! Verstehen Sie? Rikkantottam rá talán egy kicsit hango