Irodalmi Szemle, 1992
1992/8 - PAVEL VILIKOVSKÝ: Az élet örökzöld hátaslova
PAVEL VILIKOVSKÝ sabban, mint ahogyan az a kötetlen beszélgetésben szokás. De mindjárt erőt vettem magamon, és nyájas, barátságos hangon folytattam, amely az emberek közti érintkezésben nem egyszer valóságos csodákat művel: Van valami enni- vagy innivaló? Ámbár a szlovákok elég jó hírnek örvendenek az ínyencek körében, meg kell őszintén mondanom, hogy az adott pillanatban a válasz nemigen volt fontos nekem — az igényességnek úgyszólván a nullapontjára kerültek, és bármely választ jobbnak tartottam, mint a semmilyen választ. Amikor tehát a pásztorlány-nempász- torlány forró orcáját hozzám szorította, és belesuttogott a fülembe — ebbe itt, a jobb fülembe, csuda jó fül, mi?, ebbe suttogott!, annak idején oda suttogtak a lehírhed- tebb szépségek, egyebek közt a volt lichtensteini hercegné meg a Brouk és Babka áruház bőrdíszműáru osztályának elárusítónője —, amikor tehát a leányzó suttogni kezdett érzéki ajkaival, nem tudtam ellenállni az örömteli meglepetésnek, és lélekben felujjongtam. Tud lélekben ujjongani? Gondolhattam volna. Lélekben ujjongani csak az tud, akinek van lelke. No, de kár a szóért, az ujjongási szakaszt inkább elhagyom. Adj egy koronát! — hangzott a leányzó édes suttogása, és egyidejűleg körüllengett forró lehelete, amely ékesen bizonyította, hogy a fogorvos rendszeres látogatása a régi Csehszlovákiában a magasabb társadalmi rétegek kiváltsága volt. Az első percben a nagy örömtől nem is értettem jól a leányzót. Az emberek közti igazi, hamisítatlan megértés feltétele az, hogy legalább két ember vegyen aktívan részt benne, s ez a feltétel abban a percben, amikor a „légyfogó” megszólalt, teljesült. A ma annyira általánossá vált helyzet, hogy az egyik ember magyaráz valamit, a másik meg közben bóbiskol, a kommunikációnak határozottan lezüllött formája... Az első pillanatban örömömben nem hittem a fülemnek. A magunkfajta ne higgyen senkinek és semminek. Kétszer mérj, egyszer higgy! Co? (micsoda?) — kérdeztem egészen elképedve, és nyomban lefordítottam szlovákra: Čo? nullapont
