Irodalmi Szemle, 1992
1992/8 - KESZI TÓTH MIHÁLY: A Bányász
A Bányász — Aztán a kurvák — sztrájkoltak. Senkinek se adtak. A kupimamák a hajukat tépték, de a rosszleányok hajthatatlanok voltak. Nem volt ám sztrájktörő! De nem ám! — Aztán még mi volt Madridban? Az öreg hallgatásba merült. — Holnap, holnap majd még mesélek. Másnap: — Józsi bácsi, meséljen, mi volt Madridban? — Madridban... Az volt ám a furcsa világ... Madrid. A bikaviadalt a forradalom betiltotta. A kurvák pedig szakszervezetbe tömörültek. Szindikátusba... És egy szép napon azt mondták: sztrájkolunk! — Hát aztán? — Aztán a kurvák sztrájkoltak. Senkinek se adtak. A kupimamák a hajukat tépték, de a rosszlányok hajthatatlanok voltak... — Aztán még mi volt Madridban? — Holnap, holnap majd még mesélek... Másnap megint mesélt: — Az volt ám a furcsa világ... Madrid... A bikaviadalt a forradalom betiltotta. A kurvák pedig... Egy hét múlva már senki sem kérte az öreget, hogy meséljen, mégis mesélni kezdett: — Az volt ám a furcsa világ... Madrid... A bika... — Mást is meséljen már egyszer — kérte őt egy ízben Evzsen. — Mást is... A forradalomról... — Régen volt az, koma! Elfelejtettem... De ha akarod, mesélek egy érdekeset. Akarod? — Meséljen, Józsi bácsi. — Az volt ám a furcsa világ... Madrid... A bikaviadalt a forradalom... Különben igen rozoga volt már az öreg. Sohasem derül már ki, hogy miért, elsőnek Frantó javasolta: Dolgozzunk az öreg helyett is. Attól a naptól kezdve az öreg csak itt-ott fogott meg egy-egy zsákot. — Hagyja, Józsi bácsi, majd mi... Ő volt az egyetlen ember a barakkban, akiből Frantó nem próbált gúnyt űzni. Mi több, néhány hét múlva, amikor Józsi bácsinak néha még mesélhetnékje támadt, és mindenki menekült előle, ő volt az egyetlen, aki leült mellé és azt mondta: — Meséljen már egyet, Józsi bácsi. És az öreg elkezdte: — Az volt ám a furcsa világ... Madrid... A bikaviadalt a forradalom... Egy ízben megmutattam neki a Bányászt. Éppen május volt, és záporeső zúdult a városra. Magyaráztam neki a dolgot, ő pedig csak csóválta a fejét. Sokáig nem értette meg, hogy a Bányász — él. Aztán aznap, hogy mégis megértette, már mást is tudott mesélni. — Volt a századunkban egy érdekes ember. Piktor volt... festőművész. Ő meg a felhőket figyelte állandóan. Akárcsak ti ezt a Bányászt. Ott
