Irodalmi Szemle, 1992
1992/8 - KESZI TÓTH MIHÁLY: A Bányász
KESZI TÓTH MIHÁLY — Ha gazdag lennél? — Nem melóznék... Csak azt nézném, hogy ti hogyan melóztok. Frantó se melózna. Százast adnék naponta annak, aki a kocsit tolná helyettem. És kétszázat annak, aki Frantó helyett a zsákot hordaná. A csöveken pehelypaplanból vetnék fekhelyet, azon szeretkeznénk. Ha elfáradnánk, azt néznénk csak, hogy ti hogyan dolgoztok. Aztán meg gyereket csinálnánk, legalább hatot-hetet. A legelső fiam neve Frantó lenne, de ha kislányom születne, egyet se keresztelnék Božkára. Félek, hogy belőle is kurva lenne... Evzsennek akkor már minden a Rabszolgakereskedőt juttatta az eszébe. Egészen addig, amíg a Rabszolgakereskedő meg nem érkezett. Ha Frantó el-elvonult Bozkával az acélcsövekre, feltette a kérdést. Amikor Božka olyan csúnyán megcsúfolta Dilinóst, akkor is így szólt hozzám: — Emlékszel még, öreg, a Rabszolgakereskedőre? A mondat végül is szállóigévé vált. Először csak az utcagyerekek írták fel kapukra és kerítésekre, később a gyárépületek falán is megjelent, majd a kávéházak vécéit is telefirkálták vele. Végül az egész várost elárasztotta. Senki sem tudta, hogy honnan származik, senki se sejtette, ki az értelmi szerzője, meg hogy kicsoda az a Rabszolgakereskedő. Végül — ahogy hallottuk — a rendőrség is nagy apparátussal megkezdte az ügyben a nyomozást. A televíziógyárak konstruktőrei miniatűr felvevőgépek szerkesztésére kaptak megbízatást. A készülékeket beszerelték az illemhelyekre, a mosdókba meg a város legkülönbözőbb pontjaira. Sikerült is elcsípni néhány embert, akik a mondatot festették nagy szorgalommal. Azt azonban senkitől sem tudták meg, hogy a rejtélyes mondat honnan származik. Aztán megérkezett a Rabszolgakereskedő. Evzsen attól a naptól kezdve megváltozott. Volt egy időszak, amikor búskomornak látszott, ha pedig a városban jártunk, és valamelyik kerítésen meglátta az „Emlékszel-e, öreg, a Rabszolgakereskedőre?” feliratot, felszegett fejjel, felajzva rohant el onnan. Végül már ki sem mozdult a barakkból, hanem naphosszat csak Večerníket olvasott. — Azt mondta ő is, hogy iszonyatos kínt okoz neki az unalom. így lett végül Evzsenből a Bányász leghűségesebb társalgópartnere. Volt egy időszak, amikor külön naplót vezetett a Bányász viselt dolgairól, és meglepő megfigyelőkészségről tett tanúságot. • • • Vilém úr, a Főnix kávéház fizetőpincére furcsa szerzet volt. Sokáig nem tudtam, hányadán állok vele. Valahányszor munka után betértem a kávéházba, elém sietett egészen a ruhatárig. Mérsékelten ugyan, de meghajolt előttem, majd — mielőtt tiltakozhattam volna a megtisztelés ellen — lesegítette rólam a kabátomat. — Mély tiszteletem, képviselő úr!
