Irodalmi Szemle, 1992
1992/8 - KESZI TÓTH MIHÁLY: A Bányász
KESZI TÓTH MIHÁLY A Bányász avagy. Igazán van kanárimadarad? Inzsellér kezdettől fogva kiállhatatlan volt. Folyton csak magyarázott. Az első naptól az oktatás, a magyarázás volt a mániája. Viszont könnyen meglehet, hogy ő meg minket nem tartott teljesen épeszűeknek. Már megérkezése napján furcsának, az is lehet hibbantnak nézett bennünket. Még télen történt, hogy egy hamuszürke délutánon éppen a szemközi tűzfalra festett Bányásszal társalogtam, amikor nyílt az ajtó, és belépett Inzsellér. Persze, akkor még nem tudtam, hogy később Inzsellérre kereszteljük. Akkor még semmit sem tudtam róla. Azt sem, hogy mi a neve, hogy honnan érkezett, azt se, hogy mit akar. Papírbőröndjét egy üres ágyra tette, majd felém fordult. — Ha megengedi, bemutatkozom: a nevem... — Kérem, ne zavarjon! Nem látja, hogy a Bányásszal beszélgetek? Meghökkent. Végignézett a barakkszobán, megcsóválta a fejét. Sorban mind a huszonnégy ágy alá benézett, még a szekrényekbe is. A háromlábú asztal fiókját is kihúzta, de ott is csak néhány kotont talált, nyilván Frantó rakta oda mindannyiunk bosszantására. A szobában rajtam kívül senki sem volt. Legalábbis senki olyan, akivel én az ő véleménye szerint társaloghattam volna. Széttárta karjait, hümmögött. Hátat fordítottam neki és tovább diskuráltam a Bányásszal. Inzsellér akkor még nem tudta, hogy egy tűzfalra festett Bányásszal társalogni is lehet. Mi több, még a Bányász létezéséről sem tudott akkor, és félek, hogy most már sohasem hiszi el, hogy a Bányásszal egykor huszonegy barakklakó szórakozott nap nap után. Halkan elköhintette magát. És újra csak az előbbi szöveg: — Ha megengedi, bemutatkozom: a nevem... — Ismételten kérem, ne zavarjon bennünket! Hazudnék, ha azt állítanám, hogy ezt minden káröröm és kajánság nélkül mondtam neki. Sőt, nemcsak én voltam így, hanem mind a huszonegyen, akik felvettük a kapcsolatot a Bányásszal. Ha idegen jött a szobába, szívesen elképesztettük. Hasonlóan, mint én akkor az Inzsellért. Még egyszer végigvizsgálta az ágyak alját, sorra kinyitogatta a szekrényeket.
